Interjú a móri mészárlás felderítének kulcsfigurájával, akinek kitartása nélkül, az igazi elkövetők valószínűleg még most is szabadon járnának közöttünk. Szebenyi István a megtalálás körülményeiről, a hatóságok megdöbbentő hozzáállásáról, és az abszurd jogszabályokról.
Sokan tudják rólad, hogy amatőr roncs és hadszíntérkutatással foglakozol, mikor és hogyan kezdődött el ez a hobbi?
Azt hiszem valamikor gyerekkorban kezdődött a vonzalom a történelem iránt, de valójában felnőttként nagyjából 10 éve tudatosult bennem hogy ezzel akarok foglalkozni. Ma már hivatásomnak tekintem, több már, mint hobbi.
Egy terepbejárás alkalmával véletlenül botlottál bele a magyar kriminalisztika talán legsúlyosabb bűncselekményének, a nyolc áldozatot követelő móri bankrablás során használt fegyverekbe és egyéb eszközökbe.
A megtalálás nem egy alkalommal történt. Egy német katonasírt indultunk megkeresni barátaimmal, amelyről az idős szemtanúk meséltek. A sírt állítólag felverte a gaz, így nem volt egyszerű feladat megtalálni. Ennek keresése közben botlottunk bele néhány elásott tárgyba: egy hátizsák, postás felső, egy teljes öltözet férfi ruha, egy Scorpio válltámasz. A válltámasz miatt bejelentést tettünk rendőrségen. Megérkezésüket követően a mi műszereinkkel még átvizsgáltuk a környéket, és előkerült még egy műanyag ládában néhány Kalasnyikovhoz tartozó csigatár.
Nem tulajdonítottak túl nagy jelentőséget a bűnjeleknek, így egy hét eltelte után ismét visszamentem a helyre, és ez alkalommal a családom is elkísért. Ekkor kerültek elő ismét műanyag ládák, bennük temérdek lőszer, tárak, és a fegyverek.
Ismét bejelentést tettem, megint jöttek…
Ha jól tudom, a kiérkező rendőrök nem voltak túl „lelkesek”. Mi lehetett ennek az oka?
Ma már tudom ha valaki bejelentést tesz a rendőrségen, nem árt ha megnézi az óráját.
Éppen a szolgálatváltás előtt nagyjából egy órával tettem bejelentést, ami azt jelentette, hogy akik kiérkeztek a helyszínre, azoknak kellett végigvinni az ügyet egészen akár másnap reggelig. Amíg minden bűnjelet be nem számoztak, le nem fotóztak, addig nem mehettek haza. Honnan tudhatná ezt egy laikus bejelentő?
A megtalált bizonyítékok végül hogyan vezettek el a móri gyilkosság valódi elkövetőihez?
Miután ezeket a másodízben megtalált bizonyítékokat is elszállították, azt vártam, talán majd felgyorsulnak az események. De nem ez történt. A szokásos „sablon” szerint zajlott az ügy. Ismeretlen tettes lőfegyverrel-lőszerrel visszaélés vádjában indult eljárás.
Ekkor már engem is meglehetősen foglalkoztatott az ügy, és törni kezdtem a fejem, mi lehet az összefüggés a megtalált tárgyak között. Keresgéltem a korábbi hírek között is az interneten. Itt akadtam rá egy cikkre, amely a postásgyilkosról szólt. A cikkben leírt elkövető, az elkövetés módja, a felsorolt fegyverek, és az általam megtalált tárgyak között összefüggést véltem felfedezni. Írtam hát egy levelet Csizner Zoltánnak a Nemzeti Nyomozó Iroda különleges ügyekkel foglalkozó osztályára, és leírtam az egész esetet, illetve hogy szerintem a fegyvereknek köze lehet a postásgyilkossághoz. Erre sem reagáltak, ezért másnap felhívtam őket telefonon. Na ekkortól indult be a tényleges nyomozás az ügyben!
Később a bizonyítékok laboratóriumi vizsgálata kapcsán derült ki, hogy az elkövető személye azonos a móri vérengzés elkövetőjével. Na, ez a hír aztán robbant! Hiszen a móri mészárlás elkövetői a hatóságok szerint ebben az időpontban Hajdú László, és Kaiser Ede voltak. Kaisert ráadásul jogerősen életfogytiglanra ítélték!
Mi a helyzet a felajánlott nyomravezetői díjjal, mekkora is ez az összeg pontosan?
A nyomravezetői díjat - illetve a nagyobbik részét 25 millió forintot amit a móri mészárlás elkövetőire tűztek ki - kifizették egy hamis tanúnak. Ma már tudjuk, Kaiserék korábbi bűntársa Kiglics Attila hamisan vallott. Tőle mégsem követelik vissza a pénzt azóta sem, mondván: ugyan nem a móri elkövetőket, de más nagyon súlyos bűncselekmények elkövetőit juttatta rács mögé. Ez az indoklás természetesen sántít, hiszen a pénzt konkrétan a móri mészárlás elkövetőire, nem egyéb másra írták ki!
A másik összeg a postásgyilkosságra kitűzött 10 millió forint szintén kifizetésre került - valaki másnak.
A fentiek miatt pert indítottunk, mindkét ügyben Dr. Dezső Antal képvisel. A múlt évben a Veszprém Megyei Bíróság jogerősen megítélte az összeg egy töredékét, ezzel deklarálta hogy elismer nyomravezetőként. A megszületett ítélet alapján indítottunk pert a Magyar Posta, és az ORFK ellen. Az ügy még folyamatban van, mindenképpen kedvező ítéletre számítunk!
Végül, nemhogy köszönetet nem kaptál a segítségedért a hatóságoktól, hanem ellened indítottak eljárásokat.
Nem akarom azt a látszatot kelteni, hogy a két dolognak köze volna egymáshoz, hiszen a rendőrség nem tehet ilyet.
Úgy gondolom, aki ezzel a tevékenységgel foglalkozik, annak tudomásul kell vennie, hogy a mai sokszor hézagos, vagy hibás jogszabályi rendelkezések miatt el kell szenvednie néhány házkutatást, lefoglalást, és különböző hatósági eljárásokat. Talán abban keresendő az ok, hogy a törvényalkotó nem kellő körültekintéssel, az érintettek véleményének kikérése, vagy egyeztetése nélkül hozza meg a legidiótább jogszabályokat.
Erre sajnos számos példa van jelenleg. Így jutunk el oda, hogy a helyzet ma kezd hasonlítani a Rákos- rendszerre, vagyis egy rosszindulatú szomszéd bejelentése alapján egy egész rendőr kommandó érkezik ki, és tart házkutatásokat. Ott lépnek fel keményen ahol nincs ügy, és ott nem lépnek fel, ahol van! Folyt már ellenem eljárás lőfegyverrel-lőszerrel visszaélés, vagy robbanószerrel visszaélés vádjában. Minden esetben felmentett a bíróság. Most éppen a Reptéri Rendőrség indított eljárást ellenem, visszaélés haditechnikai eszközzel, vagy kettős felhasználású termékkel kapcsolatban. Ezt is egy helytelenül alkalmazott jogszabály félreértelmezésével lehet ma kezdeményezni szinte bárki ellen hazánkban. Az Unió egyetlen államában sem ennyire „fogyatékos” ez a jogszabály mint nálunk! Ezeket sem ártana felülvizsgálni…
Ezek alapján a vádak alapján a fél ország ellen eljárást lehetne indítani…
Ez annyira igaz, hogy vannak például aukciós oldalak az interneten, amelyeken nagyjából 20-30 ezer haditechnikai terméket kínálnak eladásra. Amennyiben a törvényt mindenkire egyformán alkalmaznák, úgy nagyjából ennyi ember ellen kellene azonnal eljárást indítani!
Ez persze hülyeség, és ezt azok is tudják, akik a jogszabály alkalmazói, de ők is tehetetlenek ebben az ügyben. Van szakértő ismerősöm, aki elmondta: a törvény megalkotásakor még őket sem kérdezték meg. Így jelenleg kénytelen kiállítani a szakvéleményt még akkor is, ha tudja,hogy az egész hülyeség! Ez is jól példázza, hogy Magyarország egy nagyon gazdag ország, hiszen gondoljuk csak végig, hogy a hasonló feleslegesen generált ügyek mennyi adóforintot visznek el. Ha például hozzám négy kisbusznyi nyomozó, meg tűzszerész látogat le Pestről, majd elindítanak egy eljárást, annak nyilván szakértői és egyéb eljárási költségei keletkeznek. Ügyészség, bíróság, stb. Miközben nincs ügy, csak egy idiótán megfogalmazott jogszabály!
Közben a valódi bűnözök kézre kerítésére nincs pénz, nincs üzemanyag az autóikba, nincsenek korszerű eszközeik, stb.
Mi lehet erre az abszurd helyzetre a megoldás?
Talán megoldást jelentene ha „kigyomlálnák” a jelenleg érvényben lévő hibás jogszabályokat.
Különbséget kellene tenni például az éles lőfegyver, és a hatástalan lőfegyver között, és nem hagyni a jogszabályban lehetőséget arra, hogy a szakértő. ha akarja így, ha akarja úgy vizsgál egy fegyvert. Alkotni kellene egy „gyűjtői” jogszabályt, ami egyértelműen megfogalmazza, ki minősülhet hazánkban gyűjtőnek. Ez persze nem csak jogokat, de kötelezettségeket is róna a gyűjtőtársadalomra. Ennek következtében viszont a hatóságok dolga is egyszerűbbé válhatna, hiszen átlátható, nyomon követhető volna minden. Tudnák ki a gyűjtő, és a gyűjteményi fegyverek is lajstromba kerülhetnének. Így azok tulajdonos váltása is követhetővé válna.
Vannak konkrét elképzeléseink egy hasonló jogszabály megalkotására, de minket, akik ezzel foglalkozunk, akiket érint, természetesen még nem keresett meg egyetlen parlamenti párt, vagy képviselő sem…
Mire lenne leginkább szükséged? Miben tudnánk neked segíteni?
Nemrégiben elárverezték a házunkat. Gondolom másik házat azért nem kérhetek (nevet).
De ha valamiben tudok segíteni az a nyilvánosság. A közelmúltban egy e-mailt írtam Orbán Viktor miniszterelnök úrnak, amelyben kértem, vizsgáltassa felül az ügyemet a nyomravezetői díj tárgyában. Úgy gondolom, bizonyos értelemben elszámolni valóm van a magyar állammal szemben, amely megszegte a nyilvánosság előtt tett ígéretét, miszerint annak fizet, aki ténylegesen segített kézre keríteni a valódi elkövetőket. Ez az ígéret a mai napig nem teljesült, és egy évekig tartó pereskedésbe kényszerültem. Nyilvánvaló, ha 2006 októberében, amikor megtaláltam a bizonyítékokat, állja az ígéretét az Állam, nem árverezik el a házunkat sem.
Méltánytalannak tartom azt a nemtörődömséget, amit ebben az ügyben a politika tesz.
Úgy tűnik azonban, hogy a miniszterelnök úr is beállt azok sorába, akik nem válaszolnak az állampolgári levelekre. A korábbi kormány tagjaihoz címzett leveleimmel ugyanez történt, vagyis számomra ennek az üzenete, hogy sajnos semmi nem változott…
Jurenkó Ferenc
barikad.hu
