Gyakran hangoztatott tétel, hogy a nagy tornákon a végső szakaszban kell igazán jól játszani, a csoportkörből elég csak továbbjutni. Ennek ellenére eddig még soha egyetlen válogatott sem nyert egy úgy világbajnokságot, hogy első mérkőzését elveszítette - a spanyolok ebből a szempontból is történelmet írhatnak.

"Az igazi világbajnokság a nyolcaddöntő után kezdődik" - állítja sok szakember, arra alapozva, hogy a csoportkörben gyakran gyengébb teljesítmény is elég a továbbjutáshoz. Ezen a véleményen van többek között az egykori kiváló futballista, Ruud Gullit is, aki még a torna előtt az egyik nyilatkozatában kifejtette: "A csoportmérkőzések során nem érdemes túl jól futballozni, mert akkor minden ellenfél még jobban felkészül ellened. Elég, ha gyengébb teljesítménnyel 1-0-ra nyer az ember, és nem árul el túl sokat a játékáról, erejéről".

Gyenge rajt, jó befejezés

Gullit vélekedése alighanem azon alapul, hogy a múltban több példa is akadt arra, hogy a későbbi világbajnok csak lassan lendült játékba a tornán. Leggyakrabban az 1982-es olasz válogatottat említik, hiszen Enzo Bearzot csapata kis híján már a csoportkör után búcsúzott. Az olaszok első három mérkőzésükön nyeretlenek maradtak - igaz, nem is kaptak ki: három döntetlent harcoltak ki, mégpedig pocsék játékkal.

A Lengyelország elleni 0-0-t egy Peru elleni 1-1 követte, majd Kamerun ellen is 1-1-re végzett a gárda, és csak több szerzett góljának köszönhetően előzte meg az afrikai együttest. Az olasz sajtó rendkívül élesen kritizálta a szövetségi kapitányt, elsősorban Paolo Rossi szerepeltetése miatt, azonban a középdöntöben mind a csapat, mind Rossi megtáltosodott, és Argentína, illetve a szuperfavoritnak tartott Brazília legyőzésével bejutott a legjobb négy közé, majd világbajnok lett.

Az olasz válogatott az egyetlen világbajnok, amely a csoportkörben nem nyert mérkőzést, igaz, az is ritkaságszámba megy, hogy egy csapat százszázalékos teljesítménnyel hódítsa el az aranyérmet. Az első három torna után ez csak az 1970-es és a 2002-es brazil válogatottnak sikerült, a többi világbajnoknak mind becsúszott legalább egy döntetlen. Ezzel együtt a legtöbb későbbi győztes csoportelsőként jutott tovább, a fent említett olaszok mellett csak az 1974-es nyugatnémet együttes szorult a második helyre az NDK-tól elszenvedett veresége miatt.

Vereséggel kezdve még senki nem lett világbajnok

A gyenge világbajnoki rajt tehát korántsem garancia a későbbi sikerre, és ezt támasztja alá az a tény is, hogy még soha sem nyert aranyérmet olyan csapat, amelyik elveszítette az első mérkőzését. Sőt, 1982-ig a döntőbe sem sikerült bejutnia vereséggel rajtoló válogatottnak. A spanyolországi vb döntőjében Olaszország ellenfele az NSZK volt, amely első találkozóján nagy meglepetésre kikapott Algériától - más kérdés, hogy a nyugatnémetek így is az élen végeztek csoportjukban.

Nyolc évvel később Argentína játszott döntőt, a nyitómérkőzésen elszenvedett vereség után. Az 1990-es vébén címvédőként induló együttes Kameruntól kapott ki, és később sem nyűgözte le a drukkereket: az egész torna során mindössze két győzelmet arató csapat két tizenegyespárbajt megnyerve került a döntőbe, ahol vitatott körülmények között kapott ki az NSZK-tól. A harmadik, vereséggel induló döntős az 1994-es olasz válogatott volt: Roberto Baggióék az Egyesült Államokban egy Írország elleni 0-1-gyel nyitottak, és csoportjukban végül csupán harmadikok lettek, ám az egyenes kieséses szakaszban három győzelmet aratva eljutottak a fináléba, és ott sem kaptak ki Brazíliától - az aranyérem sorsa tizenegyesrúgásokkal dőlt el a dél-amerikaiak javára.