Nehezen értelmezhető fogalmak és rendelkezések okoznak bizonytalanságot a médiatartalmak szabályázásáról szóló fideszes törvényjavaslatban, amelynek vitáját - szemben a médiát felügyelő testületekről szóló törvénnyel - még nem kezdte meg a parlament. Egyelőre a fideszes képviselők sem tudják pontosan, hogy a törvény alaján tényleg beleszólhat-e a médiahatóság magánemberek honlapjainak tartalmába, vagy kötelezhetik-e az internetszolgáltatót a jogsértő tartalmak lekapcsolására.

"Ha azt a világot is elhozzuk, amiben a T/363 alapján dolgozik a zsurnaliszta, akkor jó lesz zsurnalisztának lenni" - mondta hétfő este a parlamenti vitában az akkor még nem tárgyalt, de a többi, a médiaszabályozást érintő javaslattal együtt pénteken benyújtott, A sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvető szabályairól címet viselő törvénytervezetről Pálffy István KDNP-s képviselő. A tévésből lett politikus arra utalt, hogy a törvényjavaslat szerint nem lehetne kirúgni azt az újságírót, aki megtagadja egy, "a szerkesztői és újságírói szabadságát csorbító" utasítás végrehajtását.

A javaslat tartalmaz több, az oknyomozó újságírást megkönnyítő szabályt is. Egyrészt az újságírónak joga lenne titokban tartani információforrását a hatósági eljárások során, másrészt a jogszabály kimondaná, hogy az újságíró mentesülhet a felelősségre vonás alól, ha a munkája során jogsértést követett el, de azt fontos közérdekű információ megszerzésének szándéka indokolta. Ez a szabály akkor lenne alkalmazható, ha az adott információt máshogy nem vagy csak nagy nehézségek árán lehetett volna megszerezni, és az információ nyomán bűncselekményre derül fény.

Az internetet is szabályoznák

A törvényjavaslat a "médiatartalom" meghatározásánál átveszi az EU audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló irányelvének definícióját, de kiterjeszti azt a nyomtatott sajtóra és az internetes tartalmak egy részére is. Utóbbira a javaslat egy nehezen értelmezhető meghatározást alkalmaz. E szerint médiatartalom minden "szövegből, illetőleg képekből álló tartalmaknak tájékoztatás, szórakoztatás vagy oktatás céljából a nyilvánossághoz való eljuttatása valamely elektronikus hírközlő hálózaton keresztül", "amelyért valaki szerkesztői felelősséget visel".

Cser-Palkovics Andrásszerint természetes, hogy a törvényjavaslat minden platformra vonatkozik, hiszen a médiatartalmak a mai technológiai körülmények közt már nem választhatók szét. A jobbikos Pősze Lajos szerint a javaslat legnagyobb baja épp az, hogy az internetet is a hatóság alá rendeli, a nélkül, hogy pontosan meghatározná, mit is szabályoz. "Ez alapján azt is előírhatják, hogy egy magánember honlapján mi legyen" - mondta a képviselő a parlamenti vitában.

A törvényjavaslat szerint az abban lefektetett, a tartalomra vonatkozó szabályok megsértéséért nem csak a médiaszolgáltató - vagyis egy tévé vagy újság - tartozik felelősséggel, hanem "a médiatartalmak terjesztői is felelősségre vonhatók". Ez azt is jelentheti - a szöveg nem fogalmaz egyértelműen -, hogy a kábelszolgáltatót vonhatják felelősségre a kábelcsatorna jogsértéséért, vagy az internetszolgáltatót kötelezhetik egy törvénytelen tartalmú honlap letiltására. Cser-Palkovics erről az [origo]-nak azt mondta: a javaslat csak egy kerettörvény, most még nem adnának egzakt válaszokat a konkrét ügyekre.

Aki lemarad...

A törvényjavaslat kimondja, hogy "mindenkinek joga van a média útján közzétenni véleményét", egy másik helyen pedig még egyértelműbben fogalmaz: "a médiaszolgáltatások kötelesek a közérdeklődésre számot tartó helyi, országos, nemzeti és európai (...) eseményekről, vitatott kérdésekről sokoldalúan, tényszerűen, időszerűen, tárgyilagosan és kiegyensúlyozottan tájékoztatni. A tájékoztatási kötelezettség megsértését jelentheti, ha egy jelentős közéleti eseményről elmarad a tájékoztatás."

Ez akár azt is jelentheti - bár a javaslat itt sem nem fogalmaz ilyen egyértelműen -, hogy bárki, akinek a meghirdetett, általa jelentős eseménynek tartott sajtótájékoztatójáról nem tudósít egy újság vagy tévé, a hatósághoz fordulhat azzal, hogy az adott szerkesztőség megszegte a tájékoztatási kötelezettségét. L. Simon László, a kulturális és sajtóbizottság fideszes elnöke erre a felvetésre az [origo]-nak azt mondta: nincs olyan szándék, hogy szankcionálják az ilyen eseteket, az szerinte életszerűtlen is volna.

Lex Répássy újratöltve

A mai sajtó-helyreigazítás helyére a törvényjavaslat az úgynevezett válaszadási jogot iktatná. E szerint bárki, aki úgy gondolja, hogy róla valótlan tényt állítottak, híreszteltek, valós tényeket hamis színben tűntettek fel (ezek az esetek ma is szerepelnek a törvényben), vagy "akinek becsületét vagy emberi méltóságát valamely médiatartalom sérti", az követelheti válaszközlemény közzétételét, amit "a sérelmes közleményhez hasonló módon és azzal azonos napszakban kell közölni".

Ehhez az eleméhez hasonló szabályozás szerepelt az első Orbán-kormány idején a Répássy Róbert képviselő után Lex Répássynak nevezett törvényben. Az a Polgári törvénykönyvben rendelkezett arról, hogy "akinek személyhez fűződő jogát napilapban, folyóiratban, rádióban vagy televízióban közölt valamely vélemény vagy értékelés sérti - a törvényben biztosított egyéb igényeken kívül -, követelheti saját véleményének vagy értékelésének közzétételét is". A törvényt Mádl Ferenc akkori köztársasági elnök nem írta alá, mert az szerinte korlátozta volna a sajtószabadságot.

A válaszadási jog intézményét a hétfői parlamenti vitában is bírálták az ellenzéki pártok. Bárándy Gergely szocialista képviselő szerint ezzel a Fidesz a közszereplők kritizálását akarja korlátok közzé szorítani. L. Simon László azonban az [origo]-nak azt mondta: most, amikor az ellenzék attól tart, hogy a kormánypártok eluralják a médiát, inkább örülniük kellene a válaszadási jognak, mert az nekik kedvez. Pálffy pedig a vitában úgy fogalmazott: a válaszadás a közönség szempontjából lesz jó, mert nem lehet majd felelőtlenül gyalázkodni.

(origo)