Másodszor hódította meg a világ legmagasabb hegyét egy magyar nő, ez korábban egyetlen magyar hegymászónak sem sikerült. Bár örült az újabb sikernek, szomorú amiért nem oxigén nélkül hajtotta végre a bravúrt. A mászás sikerét nem befolyásolta Várkonyi László halálhíre, s meg sem fordult a fejében, hogy ezért ne kísérelje meg a csúcstámadást. Azt tervezi, hogy visszatér a Himalájába, de legközelebb nem az Everestet veszi célba. Ugyan Anita hegymászóval beszélgettünk.

Mióta mászol és mikor döntöttél úgy, hogy hegymászó leszel?

- A vonzódásom a hegyekhez már fiatalon kialakult. Könyvekből, ismerősöktől kaptam kedvet a dologhoz, de magát a sziklamászást csak 19 éves koromban kezdtem. Természetesen ennél a sportnál is érvényes, hogy jó, ha minél előbb kezdi el az ember. Persze el lehet kezdeni akár hatévesen is, de az én időmben ez nem volt gyakori dolog. Manapság sok helyen alkalmazzák a mászást a gyerekek mozgásfejlesztésénél is, de azért a magashegyi mászás ettől jóval különböző.

Kétszer jutottál fel az Everest csúcsára, ezzel egyedülálló vagy a magyar hegymászók körében. Ez azt jelenti, hogy te vagy most a legsikeresebb magyar hegymászó?

- Nem vagyok a legsikeresebb. Ez különben is hibás kategória szerintem. A hegymászás ugyanis nem egy versenysort. Nagyon sok, egymástól különböző ága van, jégmászás, sziklamászás, alpin technika, ezeket nem lehet egymással összehasonlítani. Sok jó mászó van mindegyik szakágban, s a magashegyi mászás csak egy ezek közül.

Ezt értem, de mégis, Erőss Zsolt (az Everest első magyar meghódítója - a szerk.) mászása után nagy médiafelhajtás következett, ezzel szemben te csendben megmásztad kétszer a hegyet.

- Az Everestnek van egyfajta varázsereje a közvélemény szemében. Természetszerűleg nagyobb az érdeklődés felé. Ebben az összefüggésben sem szeretem az összehasonlításokat. Én szeretek mászni, jól érzem magam mászás közben. Szeretem a hegyeket, a kihívásokat, amik egy ilyen expedícióval járnak.

Mindkét alkalommal oxigént vettél magadhoz a csúcstámadáskor. Miért döntöttél a palack használata mellett a második mászásnál?

- Az volt az elsődleges oka a döntésnek, hogy szeretem a mászást. Gyönyörű a hegy, ha már ott voltam, szerettem volna újra felmenni. Nagy fájdalom, hogy nem az eredeti cél szerint sikerült, azaz oxigén nélkül. Ebben egyébként az is közrejátszott, hogy a mászás közben előjött egy egyszerűnek tűnő légúti betegség. Sajnos erre nem fordítottam kellő figyelmet, emiatt problémáim voltak a mászás során. Visszagondolva élményt jelentett a csúcs, de az, hogy nem a tervezett módon sikerült, szomorúsággal tölt el.

Nem tartod szakmai visszalépésnek, hogy másodszorra is csak oxigénnel sikerült?

- Nem tartom visszalépésnek. A hegymászásra az a jellemző, hogy nem mindig kiszámítható, mi fog történni veled a hegyen. Vannak tényezők, amikre nem lehet felkészülni. Éppen ezért fordulhat elő, hogy nem mindegyik expedíció ér véget sikeresen. Előfordul, hogy többször próbálkozik az ember, mire sikerrel jár.

Szoktál félni a hegyen?

- Egyáltalán nem félek, de erre egyébként idő sincs. Ilyenkor csak a mászásra és a pillanatnyi feladatra koncentrál az ember, s nem a haláleseteken jár az esze. Félelmet persze kelthet az ilyesmi, de nem szabad, hogy ez uralja a gondolataid, mert elveszítheted a motiváltságot és az erőt. Óvatosságra int minden baleset vagy halál a hegyen, ez tény, és mélyen bennem van, hogy bármikor megtörténhet velem is és az ismerőseimmel is.

Úgy tudom, jól ismertétek egymást Klein Dáviddal és Várkonyi Lászlóval, sőt az expedíció indulása előtt találkoztatok is Katmanduban. Hol ért Várkonyi László halálhíre?

- Már a mászáskor tudtam a balesetükről. Épp az alaptáborba ereszkedtem le, amikor meghallottam a hírt. Nagyon megérintett. Mindig fáj az ilyesmi, de ha ismered az illetőt, akkor különösen. Ugyanakkor nem a közvetlen közelemben történt a baleset, így kicsit távolinak tűnt a dolog, ami szerencse is egyben. Persze, ugyanazon a hegyen voltunk, természetes, hogy hatással volt rám, de az más lett volna, ha a közvetlen közelemben történik. Ilyen szituációban nem szabad feladni, már csak a befektetett energiák és az előkészületek miatt sem. Minden pillanatban vissza lehetne fordulni a mászás közben, de ott, akkor nekem meg sem fordult a fejemben, hogy Konyi balesete miatt ne másszak.

Klein Dávid azt mondta nekem, hogy a tiszta, oxigén nélküli mászás nem egyeztethető össze a kereskedelmi expedíciózással. Te is hasonlóan gondolkodsz erről?

- A klasszikus mászás elveit szép dolog követni. Csak hát mi nem vagyunk hegymászónemzet és általában ezek a klasszikus expedíciók nagyban függnek a jó társtól, jó csapattól. Ha pedig ezeket nem sikerül megtalálni, akkor kénytelen az ember más megoldást találni. S ez egyszerűbben kivitelezhető egy kereskedelmi expedíció keretében, ahol egy profi szervezőcég mindent elrendez. Természetesen mindenképpen tisztább megélése a hegynek az oxigén nélküli mászás, de téves az az információ, hogy oxigénnel egyszerű Gellért-hegyi kirándulás lenne az expedíció.

Miért a déli, nepáli útvonalat választottátok? Ez a legegyszerűbb, nem?

- Ennek egyszerű okai voltak. Azért a déli útvonalat választottuk, mert az ellátást végző cég választotta ezt. Az útvonal ismerete, a helyismeret előnyt jelent, és mi már korábban is jártunk itt.

Egy ilyen expedíció elég drága mulatság, nem? Mennyibe kerül egy ilyen mászás?

- Még egy viszonylag egyszerű túra is több millió forintba kerül. A csúcsengedély 25 ezer dollár személyenként, de ha mondjuk 10 fő mászik együtt, akkor már csak 10 ezer dollár. Ezen felül vannak még egyéb költségek is. A hordárokért, a táborok kiépítéséért, az ellátásért mind-mind fizetni kell. Sok millió forintra jön ki ez így együtt.

Hogyan és mennyi ideig kell készülni egy ilyen útra?

- Én gyakorlatilag folyamatosan készülök a mászásokra. A sport mindig is része volt az életemnek, a mai napig napi edzésben vagyok, így ez nem jelent furcsaságot. Amikor lehet, hegyre megyek, de sok terepfutás, hegyi futás is van a programomban, ezeket rendszeresen végzem. A felkészülés az expedíciók előtt még intenzívebb, de például az oxigén nélküli állapotra nem lehet készülni. Lehetsz akármilyen edzett, ha nem bírod oxigén nélkül, le kell jönnöd.

Most, hogy másodszorra is fent jártál a csúcson, mi a következő cél?

- Mindenképpen visszamennék a Himalájába, de nem az Everest lesz a következő célpont. Még nem tudom pontosan, hogy melyik csúcsra megyek. Ha minden összejön, ősszel a Cho Oyu lesz a következő célpont. A legnagyobb cél ettől függetlenül továbbra is a Mount Everest oxigén nélküli megmászása, de a hegyeket sem hasonlítanám össze. Ugyanolyan szép legyőzni a K2-t, vagy a Kancsendzöngát, de értelmetlen felállítani nehézségi sorrendet.

(origo)