A busz korát és műszaki állapotát figyelembe véve, sofőrünk egy amolyan nyugdíjas, kiránduló tempóra állt be, amelynek köszönhetően majd’ négy óra alatt sikerült elérnünk a miskolci bevásárlóközpont parkolójába, ahol próbáltunk egy végleges úti célt meghatározni a helyi rendőri erővel közösen. Ezúton is szeretnénk köszönetet mondani a Mindenki Közlekedik Balesetmegelőzési Közhasznú Alapítványnak, akik mindössze az üzemanyag és az autópálya matrica árát kérték el, így lehetővé téve a lejutásunkat. Külön köszönet a busz sofőrének, aki velünk együtt küzdött a gáton.

Előző este még Ónodra készültünk, majd reggel a Katasztrófavédelemmel és a sajóecsegi védekezés irányítójával egyeztetve elindultunk, hogy Ecsegen segítsünk megállítani a víz átbukását a töltésen. Mire Miskolcra értünk, a közvetlen veszély elhárult Sajóecsegen, így újabb egyeztetések történtek, de nem volt könnyű olyan települést találni, ahová viszonylag könnyen és gyorsan eljuthatunk és emellett személyi erőre is szükség van. Aztán, mint derült égből a villámcsapás, egyszer csak bevágódott egy járőrautó, benne egy rendőrrel, aki megkérdezte, hogy mi vagyunk-e az önkéntesek, az igenlő válaszra már jött is az ukáz: “irány Felsődobsza, kövessetek”. A dolog pikantériája, hogy a vízátfolyások miatt az amúgy kb. 30 km-es út, 80 km-esre nőtt. Kb. másfél óra múlva megérkeztünk Felsődobszára, ahol elég elkeseredett harcot vívtak a helyiek és a rendőrség, a VPOP, valamint a tűzoltóság kivezényelt tagjai. A víz a kertek végében lévő és megerősített töltés ellenére már az udvarokat és a pincéket is elöntötte, de megelőzendő a gátszakadást, folyamatosan emelni és erősíteni kellett a töltést. A védmű külső oldalán kb. 30-40 cm-rel magasabb volt a víz, és végignézve a végtelennek tűnő vízmennyiséget, azt kellett megállapítanunk, hogy igen komoly erővel szemben kell helytállnia a töltésnek. Meg is kezdtük a munkát, eleinte talán kicsit visszafogottabban, hiszen többségünk még soha nem dolgozott árvízi elhárításnál. Egy kis belerázódás után mindenki megtalálta a helyét, és igen derekasan küzdöttünk a víz ellen.

Megköszöntük már, de ismét nem tudunk szó nélkül elmenni a jelen lévő fradisták elszánt segítőkészsége mellett, a legkisebb panaszt sem lehet senkire emelni, hiszen erőn felül teljesített mindenki és egyértelműen látszódott, hogy nem szórakozni, hanem dolgozni érkeztünk.
Külön kiemelendő, hogy -a köztudottan nem a barátaink közé tartozó- rendőri erőkkel sikerült egy igen jó munkaviszonyt kialakítani, és senki sem az ellentétekkel foglalkozott, csakis azzal, hogy ő mit tud segíteni a kialakult helyzetben. Köszönetet kell mondanunk a helyieknek, akik nem egy ízben kávéval, frissítővel és étellel kínáltak, valamint a polgármesteri hivatalnak, akik -hogy véletlenül se maradjunk le- telefonon értesítettek, amikor elkészült a bogrács-babgulyás, amit őszinte örömmel kínáltak mindenkinek. Este hétre sikerült úgy megerősítenünk a töltést, hogy a tűzoltók azt mondták, innen már magukban is kezelni tudják a helyzetet, és ekkor a VPOP kivezényelt tagjaival, valamint több rendőri egységgel együtt elindultunk haza. A polgármesteri hivatalnál még készítettünk pár csoportképet, illetve bezsebeltünk még pár tucat “köszönjük a segítséget” kezdetű mondatot, majd elindultunk haza. A helyiek minden egyes segítő kéznek nagyon örültek, őszinte hálával fogadtak és engedtek utunkra.

Fáradságos, ugyanakkor igen felemelő volt egy igazi katasztrófa-sújtotta településen segíteni, és kijelenthetjük, hogy aki egyszer ott volt, az biztos, hogy legközelebb is az elsők között lesz, ha ne adj’ Isten újra segítségre lesz szükség.

(Kuruc.info)