Július 15-től a mindenkori esedékességi napon 5 forint árfolyamkedvezményt ad svájci frankalapú lakossági adósainak az Erste Bank.

Öt forint árfolyamkedvezményt nyújt a mindenkori esedékességi napon érvényes törlesztési árfolyamból összes svájci frankban eladósodott lakossági ügyfelének az Erste Bank Hungary Nyrt. ez év július 15-től. A banki közlemény alapján az árfolyamkedvezmény mellett a pénzintézet most a szerződésmódosítási díj elengedésével is támogatja a bajba jutott ügyfeleit a számukra kidolgozott mentőcsomag igénybe vételekor.
   
A közlemény idézi Sztanó Imrét, a bank lakossági üzletágért felelős vezérigazgató-helyettesét, aki szerint a svájci frank utóbbi időben tapasztalt rendkívüli erősödése tartósan nehéz helyzet elé állíthatott több frankban eladósodott ügyfelet. Ezért döntött úgy az Erste Bank, hogy a havi törlesztési nehézségek megkönnyítése érdekében öt forint árfolyamkedvezményt biztosít a lakossági svájci frank alapú jelzálog- vagy személyi kölcsönnel rendelkező ügyfeleinek.
   
Sztanó kifejtette: a mindenkori esedékességi napon érvényes törlesztési (számlakonverziós eladási) árfolyam-kedvezmény mellett a bank most szerződésmódosítási díj felszámítása nélkül teszi lehetővé nehéz helyzetbe került hitelesei számára, hogy a részükre kialakított banki mentőcsomagokat (hitelbiztosítás, a futamidő meghosszabbítása, törlesztés szüneteltetés, stb.) igénybe vegyék. A könnyítések előre láthatóan három hónapig lesznek érvényben.
(MTI)

Országunkban évek óta egyre több izraeli állampolgár tartózkodik mindenféle státus és tartózkodási engedély nélkül. Így megy ez már hosszú évek óta, különböző indokokkal érkeznek, mondván, hogy tanulni, dolgozni jönnek ide, illetve csak szimplán turistaként. És sajnos ezt sokan el is hiszik nekik, és gyanútlanul szemet hunyunk a dolog felett, illetve számomra sem világos okokból a hivatalos szervek sem tesznek ez ellen semmit.

Szerencsétlenségemre a saját példámon sikerült megtanulnom, hogy mit is keresnek ezek az emberek itt, és e történet megírásával szeretném megelőzni, hogy mások is az én sorsomra jussanak, illetve felhívni a figyelmet arra, hogy hogyan is teszik tönkre az országunkat, és a becsületes, hiszékeny magyar állampolgárokat.

Mintegy 3 évvel ezelőtt mentem férjhez, elég rövid ismeretség, kb. 5 hónap után izraeli barátomhoz. Akkor hízelgőnek tűnt, hogy ennyire sürgeti az esküvőt, ma már persze más megvilágításba kerültek a dolgok. Az esküvőig rendben is ment minden, jól éltünk (látszólag – ez volt az, amit velem el akart hitetni, sikerrel), úgy nézett ki, hogy jól menő üzlete van, nincsenek sem anyagi, sem más jellegű gondjai. Ám az esküvő után rendkívül sürgőssé vált számára, hogy Magyarországra költözzünk, ott levő üzletét egy perc alatt feladta (ami persze szintén csak a látszat része volt, mint később kiderült, akárcsak a lakása) persze úgy alakította a dolgokat, hogy még ez se legyen gyanús, mintha miattam jönnénk ide élni. Kinti életét teljesen felszámolta, a családját (2 gyereke is van az előző házasságából) is maga mögött hagyta.

Itt, Magyarországon egy szórakozóhelyet próbált nyitni, aminek bérlésébe és a renoválás elkezdésébe állítólag a spórolt pénzét fektette – később kiderült, hogy ebből sem túl sok minden igaz. 3 hónap után fogytán lett a pénze, ezért rábeszélt engem és a szüleimet, hogy vegyünk fel hitelt a szüleim lakására, ő azt majd törleszteni fogja, biztosan be fog jönni az üzleti vállalkozása, csak még némi pénz kell hozzá, és megnyithatunk, s ebből majd gond nélkül fizeti a törlesztőrészleteket. Hosszas rábeszélés után hittünk neki, a szüleimmel is elhitette, hogy a vállalkozása sikeres lehet, így felvettünk 5 millió forintot a lakásukra. A pénz 3 hónap alatt eltűnt, amikor rákérdeztem, hogy mégis hova, különböző történetekkel állt elő, hogy mennyi pénzt felemészt a felújítás, és miután én nem igazán tudtam, hogy az építőiparban mi mennyi, ezt is elhittem neki.

A mai napig nem tudom, hogy tudott meggyőzni engem és a körülöttem lévőket ezekről a szemenszedett hazugságokról. Mindezek után megint csak hozzám és a szüleimhez fordult, hogy még 3 millió forint kéne a befejezéshez, illetve abból egy ruhaboltot is tudna nyitni még, kapott egy jó ajánlatot. Persze megint hittünk neki, és odaadtuk a pénzt. Mindennek a folyománya az lett, hogy a szórakozóhelyiségnek szánt bérlemény majdhogynem ugyanolyan lepusztult maradt, mint amikor hozzánk került (de arról ő gondoskodott, hogy úgy nézzen ki, mintha mindig valamilyen munka folyna ott (festés stb.), hogy ne fogjunk gyanút), az ún. ruhaüzlethez pedig még ugyan érkezett egy csomag ruha és cipő, de utólag kiderült, hogy azt egy bezárt üzlettől vette át fillérekért.

Én sajnos még mindig abban a hitben éltem, hogy a férjem nem verne át, és csak a javunkat akarja, ezért támogattam mindenben, én dolgoztam reggeltől estig a boltban, míg ő az állítólagos üzleti ügyeit intézte. Este pedig az állítólagosan felújított, szórakozóhelyiségnek szánt üzletben mulatott a barátaival (akik szintén számomra megfejthetetlen okból és mindenféle papírok nélkül tartózkodtak itt, legtöbbjüknek munkahelye sem volt), amire időközben az önkormányzattól persze nem kaptunk engedélyt (ez valószínűleg szintén az ő számítása szerint történt), tehát abból semmi nem lett. Közben jöttek a levelek a banktól, kiderült, hogy nem fizeti a törlesztőrészleteket sem. Nagy nehezen sikerült rábírni az elmaradás befizetésére, de utána megint nem fizetett. Mindezek alatt a házasságunk is megromlott, külön költöztünk. Hónapokkal később, amikor megint jelentősebb hiteltartozás állt fenn, azzal az ötlettel állt elő, hogy egy barátja ajánlott neki egy házat megvételre, hitelre megvehetnénk, felújíthatnánk és némi haszonnal eladnánk, így abból ki tudná egyenlíteni a hitelt.

Így is lett, a bank egy szomszédos országban volt, feltűnően könnyen ment az egész, a házat én megvásároltam, ő lett a haszonélvező, és a hitelszerződést mindketten aláírtuk, persze az ő nevén nem volt semmi fedezetként, tudta, hogy a bank csak rajtam tud behajtani bármit is. A banktól felvett továbbá 5 millió forintot felújításra. Mikor napokkal később ezt a pénzt számon kértem rajta, hogy mégis mire költi, teljesen kifordult magából. Persze a ház eladásából nem lett semmi, a hiteleket sem fizette, az 5 millió forint pedig eltűnt, így pár hónappal később ügyvédhez fordultam, és lassan kiderült, hogy mi mindenben vert át.

Kezdve onnan, hogy valószínűleg tartozása volt Izraelben, azért vált neki sürgőssé a költözés. Az itt felvett bankhitelből minden bizonnyal a kint levő adósságait törlesztette, de az biztos, hogy nem az itteni üzleteibe fektette bele. Kiderült, hogy semmi nincs a nevén, még bankszámla sem, pénzt sem tudnak neki külföldről utalni, ha készpénzre volt szüksége, akkor valamelyik családtagja iderepült. (Persze elmagyarázta akkoriban, hogy csak látogatóba jönnek.) Ittléte 3 éve alatt egyszer sem ment vissza Izraelbe, valószínűleg erre nyomós oka lehetett, mert beteg édesapját és a gyerekeit sem látogatta. A ház felújítására felvett 5 millióról a banknak ugyan benyújtott egy számlát, amit elfogadtak, de később megtudtam, hogy azt egy itt elő izraeli barátja készítette neki, tehát azzal az 5 milliót is ellopta, mint ahogy az elején felvett 8 milliót is. Az ügyvéd által kiderült, hogy tisztában volt a magyar törvényekkel, és jól kitervelte, hogy haszonélvező legyen a házban, így ő tudja kiadni, hasznosítani azt, és nekem nem sok beleszólásom van abba. Ezt tudtom nélkül meg is tette, végig azt hazudta, hogy a ház üresen áll, nem laknak bérlők benne, próbálja árulni, mire kitaláltuk, hogy ez nem igaz, és már kiadta egy igencsak kérdéses szerződéssel, amelyhez én a beleegyezésemet sose adtam, ő a 2 évre előre felvett bérleti díjjal (körülbelül 7 millió forinttal) a zsebében ő már messze járt.

Persze itt hagyta a szüleim lakására felvett hitelt is, illetve még a ház hitelét is nekem, amit persze nyilvánvalóan nem tudok majd fizetni. Miután ügyvédhez fordultam, az ő ügyvédje (szintén egy itt élő izraeli nő) segítségével meg egy darabig próbált behálózni és átverni ismét, de miután látta, hogy már nem tud elhitetni velem semmit, távozott az országból, a mai napig nem tudjuk, hogy hol tartózkodhat. A rendőrségnél is jártam, ők persze nem segítettek, az izraeli követséghez fordultam, akik aztán végképp elzárkóztak minden segítségnyújtástól, csak rövid levélben közölték, hogy ezzel a gondommal forduljak ügyvédhez, ők az állampolgáraikról nem adnak ki semmiféle információt.

Magyarul: aki itt meglopja az embereket, visszamehet és eléldegélhet az itt lopott pénzből vidáman, mert Izrael nem adja ki őket. Így tehát a most már volt férjem (távollétében sikerült elválnom tőle) körülbelül 20 millió forintnyi készpénzt lopott el tőlem, és itt hagyott engem az összes problémával, hiteltörlesztéssel, amivel gyakorlatilag tönkretette az életemet. Barátom segítségével a szüleim lakásának törlesztőrészletét ki tudjuk valahogy fizetni, őket nem lakoltatták ki az otthonukból, de hogy a házon levő tartozással mi lesz, azt sajnos nem tudom, valószínűleg még jobban meg fogja a keseríteni a jövőmet, életem végéig törleszthetem a fizetésemből, amit ő ellopott. A családom és én megbíztunk benne, és cserébe ezt kaptuk vissza tőle.

Sajnos ezzel a történettel nem vagyok egyedül, már két másik magyar lányról hallottam, akikkel hasonló megesett, és szeretném, ha ez másokkal nem történne meg. Miután izraeli állampolgárokról van szó, érthető okokból nem sok nyilvánosságot kapnak az ilyen esetek, de kérem, akihez eljut, adja tovább, ne hagyjuk, hogy rajtunk, magyarokon élősködjenek, kihasználjanak, meglopjanak minket!
(Kuruc.info)

Egyértelműen kiállunk az önvédelmi fegyvertartás minden, priusszal nem bíró állampolgár számára történő engedélyezése mellett, az ugyanis nagymértékben csökkentené a bűnözést (kötelező jellegű cikk, konkrét, érvelésünket alátámasztó, új statisztikákkal, ITT). A bűnelkövetők nem mernének másokra támadni, attól félve, hogy azok esetleg lelövik őket. Nem véletlen, hogy a bűnözővédő, -támogató balliberálisok minden egyes országban (nálunk is és olyan helyeken is, mint Finnország – lásd EZT) az önvédelmi fegyvertartás ellen foglalnak állást.

A szabadság őshazájában, a demokrácia fellegvárában stb. ismét nagyarányú győzelmet könyvelhetnek el a szabad fegyvertartást támogatók, ahogy az az alábbi cikkben is olvasható:

Újabb hatalmas fegyverpárti győzelem Amerikában!
Az USA-ban 2010. június 28.-án újabb jelentős jogi sikert könyvelhettek el a fegyvertartók a McDonald vs. Chicago városa perben.

Előzmény: a Heller-döntés

Heller, egy Washington D. C.-ben élő biztonsági őr azzal a kérelemmel fordult a helyi hatóságokhoz, hogy maroklőfegyvert tarthasson lakásán védelmi célból. Azonban 1975 óta az USA fővárosában gyakorlatilag tilos volt rövid lőfegyvert (pisztoly, revolver) megszerezni és tartani, hosszú lőfegyvert is csak töltetlenül, elzárva, védelemre alkalmatlan módon lehet birtokolni. Az eredmény nem is maradt el, a főváros az erőszakos bűnözésnek is hamarosan fellegvára lett.

Heller - számos fegyverjogi csoport ügyvédjeivel megtámogatva - hosszas pereskedés után a Legfelsőbb Bíróság előtt nyert. Az alkotmánybíróságként funkcionáló testület szokásától eltérően nem dodonai, hanem világos és egyértelmű döntést hozott:

1. A fegyvertartás - az alkotmány második kiegészítéséből levezethetően - egyéni alapjog

2. Nem köthető semmilyen milíciában vagy fegyveres szervezetben való tagsághoz

3. A lőfegyverek tartása önvédelem céljára különösképpen és hagyományosan alapjog

4. A 3. pont kifejezetten vonatkozik a rövid lőfegyverekre (pisztoly, revolver) is, egyetlen komplett fegyverkategória sem tiltható általánosan

5. A fentiek okán az elzárva tárolás sérti az önvédelemhez való felhasználhatóság jogát

6. Washington D. C. hatóságainak engedélyt kell adniuk Hellernek maroklőfegyver önvédelmi célú tartására

A hatás nem is maradt el: Washington DC-ben a lakasvedelmi fegyverek (köztük a rövid lőfegyverek) tilalmának feloldását követő évben (2009) 25%-kal csökkent a befejezett emberölések száma.

Az 590 ezer lakosú amerikai fővárosban 186-ról 140-re mérséklődött a befejezett emberölések száma, miközben az 500 ezer - 1 millió közti lakosságú USA-beli egyéb nagyvárosokban csupán 8%-kal.

A lakásvédelmi maroklőfegyverre ez idő alatt engedélyt kapó washingtoni személyek száma pedig relatíve csekély, alig több 800 főnél.

McDonald vs. City of Chicago

Probléma viszont, hogy az USA szövetségi köztársaság, míg a főváros önállő szövetségi terület, így kérdéses volt, hogy a többi államra is vonatkozik-e a döntés. Logikusan igen, de például a szintén maroklőfegyver-tilalommal élő Chicago nem volt hajlandó feloldalni a tiltást, míg egyes önálló külvárosai nem vállalták a pereskedést és feladták a tilalmat.

A McDonald-per szinte azonnal a Heller-féle döntés után elkezdődött, a cél Chicago városának (mely egyben az amerikai elnök, Barack Obama korábbi lakhelye) maroklőfegyver-tilalmát eltöröltetni. Amint az várható volt, a helyi bíróságok elutasították a panaszt, és majdnem két év kellett, hogy a SCOTUS (Supreme Court of the United States)  döntést hozzon a kérdésben. Itt a döntés lényege, hogy a Heller-féle ítéletben leírtak vajon kiterjeszthetőek (incorporation) lehetnek a szövetségi területeken túl az összes tagállamra is.

2010. június 28.-án ismét 5:4 arányban határozatot hozva a Legfelsőbb Bíróság kimondta, hogy IGEN, a második kiegészítésben szavatolt szabadságjogot a tagállamok nem korlátozhatják önkényesen, a Heller-döntés minden elemét Chicagonak is alkalmaznia kell. Az alkotmányosság érvényre jutása érdekében a McDonald-féle pert ennek fényében kell a helyi hatóságoknak újratárgyalniuk.

A mostani fegyverpárti siker azonban minden más helyi betiltó jellegű jogszabályt is egyben azonnal támadhatóvá tesz az USA-ban. Továbbá mindenfajta hasonló jövőbeli betiltást szorgalmazó próbálkozást csírájában tesz lehetetlenné.

Vass Gábor - Gázpisztoly.hu