Ami nem sikerült az araboknak a Kr. u. 8. században, illetve a törököknek a 16-17. században, az a jelek szerint rövidesen sikerülni fog napjaink különböző nemzetiségű muzulmánjainak. Igaz, még kell néhány száz év ahhoz, hogy többségre jussanak, de már most is komoly kihívást jelent Európa számára a muszlimok jelenléte. Az Európai Unió országaiban jelenleg 15-20 millió között van az iszlám hitű emberek száma.
Csakhogy úgy a világban, mint Európában a muzulmán vallás terjed a leggyorsabban. Egyre többen (köztük született európaiak is szép számmal) a muszlim hitben keresik a válaszokat az Élet nagy kérdéseire. (Ugyanis sajnos napjaink liberalizált, a judaizmussal és a holokauszt hittel megfertőzött kereszténysége egyre kevésbé jelent kapaszkodót és iránytűt a tömegek számára.) Ezen kívül pedig a muzulmán asszonyok jóval több gyermeknek adnak életet, mint az „egyenjogúsított”, „liberális”, csak a saját jólétükkel és karrierjükkel törődő európai „modern” nők.
Az iszlám vallás immár megvetette a lábát a keresztény világ egykori középpontjában, Itáliában is. De mintha az olaszok egyáltalán nem estek volna kétségbe. Jellemző módon egy kameruni filmrendező – egy bizonyos Jivis Tegno - határozta el sok-sok évvel ezelőtt, hogy dokumentumfilmet forgat az olaszországi muzulmánokról. Tegno maga nem muszlim vallású, és immár 18 esztendeje él Itáliában. A 119 perces dokumentumfilm fél évvel ezelőtt el is készült (Címe ''L'islam nel Cuore della Cristianita'. Musulmani d'Italia'' vagyis Az Iszlám a keresztény világ szívében: az itáliai muzulmánok), azonban különös módon semmiféle visszhangot nem keltett. Pedig a kameruni férfi alapos munkát végzett. Hat éven keresztül dolgozott alkotásán, bejárta keresztül-kasul egész Itáliát, 112 mecsetet látogatott meg, számos interjút készített imámokkal, muzulmán hittudósokkal, valamint különböző értelmiségiekkel és politikusokkal. A rendező rövidesen egy rövidebb változatot is készít a filmből, amelynek arab nyelvű változata is lesz.
„Immár millió számra élnek Nyugaton muszlimok – fejtegette a kameruni rendező egy interjúban -, úgyhogy aligha van más választásunk, mint hogy megértsük, miképpen gondolkodnak, és hogyan élnek ezek az emberek. Ezen kívül pedig úgy látom, nem lehet csak a terrorizmussal összefüggésben illetve általában valamilyen bűncselekmény kapcsán beszélni az iszlámról, és az sem elég, ha a csak azt vitatjuk meg, lehet-e közintézményekben a burkát viselni vagy sem?. Ezzel a filmmel szerettem volna hozzájárulni ahhoz, hogy napvilágra hozzunk, és nyilvánosan megvitassunk egy problémát, amit mindenki szeretne a szőnyeg alá söpörni” - fejtegette Jivis Tegno. Aki azt is elismerte, hogy ő, mint bevándorló „tárgyilagosabban” szemléli a kérdést, ellentétben az olaszokkal, akik hajlamosak „kriminalizálni a muzulmán vallást”.
A dokumentumfilm egyébként Mohamed életének rövid bemutatásával kezdődik, majd képeket látunk a Vatikánról és az olasz főváros lenyűgöző keresztény katedrálisairól. Rómából, a keresztény világ egykori szívéből Cataniába, Páduába Perugiába és más gyönyörű, történelmi városokba érkezünk. Döbbenetes látni a fenséges keresztény templomokat, melyekből azonban elfogytak a hívők, a bennük tülekedő turisták pedig csupán a régmúlt történelmi és építészeti emlékeit látják bennük. A mecsetek ezzel szemben telke vannak mélyen hívő, lelkes muszlimokkal. Szó esik a filmben a másfél millió főt számláló itáliai muzulmán közösség belső viszonyairól, továbbá a muzulmánok és a többségi társadalom, valamint az iszlám és kereszténység illetve az állam kapcsolatainak alakulásáról, a vallásszabadság eltérő értelmezéséről, és számos más nyugtalanító kérdésről.
Hat hónappal a film bemutatása után azonban teljes a csend körülötte – állapítja meg keserűen a kameruni rendező. Vajon miért? Talán az olaszokat egyáltalán nem érdekli az iszlám, amelynek jelképeivel, követőivel és hitelveivel pedig egyre gyakrabban kénytelenek szembesülni? Jivis Tegno azonban másképp gondolja: „A probléma az itáliai média rendszerén belül van. Az olasz nyomtatott és elektronikus média világában ugyanis egyáltalán nem az számít, ki tehetséges és mennyire okos valaki, ugyanis csakis az ismeretségek és a kapcsolatok döntik el, ki kerül a falakon belülre.” Nos, akár csak nálunk. Mindamellett a muszlim vallás a jelek szerint alapvető szerepet fog játszani Európa sorsának alakulásában. Magyarországon egyelőre az iszlám követőinek a száma roppant csekély, de ha tényleg „Európához tartozunk”, mint gyakran emlegetik, akkor nekünk is szembesülnünk kell azzal a kihívással, amelyet a muszlim hit jelent a kereszténység és általában Európa számára. Súlyos döntés előtt állnak az európai radikális jobboldali mozgalmak: előbb-utóbb határozniuk kell abban a kérdésben, hogy szövetségesnek tekintik-e a kontinens gyarapodó muszlim népességét (a globális oligarchia és a liberalizmus elleni harcban), vagy pedig halálos ellenségként tekintenek rájuk.
Perge Ottó
(Kuruc.info)
