Fliegauf Benedek Wombját még be sem mutatták, de a rendező már hónapok óta járja az országot és amatőr cigány szereplőket keres következő filmjéhez. A Szállnak a varjak munkacímű film a közelmúlt cigánygyilkosságait dolgozza fel egy egyszerű cigánycsalád egy napján keresztül. A téma abszolút aktuális, és a filmnek már világforgalmazója is van, mégsem biztos, hogy az alkotók megkapják hozzá a magyar állami támogatást.

- Miért a Szállnak a varjak címet kapta a film? Kapcsolódik valamilyen konkrét vagy szimbolikus szinten a Szállnak a darvak című klasszikushoz?
 
- Nem kapcsolódik, ez egyelőre csak egy munkacím. Persze örülnék, ha kapcsolódna: az egy gyönyörű film.
 
- Eddig annyit tudok a filmről, hogy a közelmúlt cigánygyilkosságait dolgozod fel benne.
 
- Ez a film egy cigánycsalád egy napját mutatja be, kora hajnaltól késő éjszakáig. Átlagos nap telik el, semmi különös nem történik, csak a szokásos: gyilkosok portyáznak a környéken, és cigányokra vadásznak. Amikor történetünk kezdődik, addigra mindez már megszokott a környék lakói számára. A félelem annyira része a mindennapoknak, hogy már semmi különös sincs benne. Cigánynak lenni ma Magyarországon sokszor már önmagában is maga a borzongás. A gyilkosságok pusztán látványos kisülések. Az igazi feszültség sokkal mélyebbről ered: a hétköznapok szövedékéből. Talán ez az oka, hogy ez a realista anyag szinte önmagától pszichothrilleré szerveződött. Nem sokat kellett rajta szerkeszteni. Egy ilyen filmben a suspense nem egy megvalósításra váró forgatókönyvírói feladat, hanem a rasszizmus természetéből fakadó mintázat, amit egyszerűen ábrázolni kell.
 
- Hogyan született meg a film alapötlete, és mennyiben illeszkedik a valós eseményekhez a történet?

- Én három éve Németországban élek a családommal, és januárban azért jöttünk haza átmenetileg, hogy ezt a filmet elkészítsem. Nagyon megrázott ez a merényletsorozat, nem tudtam nyugton maradni, úgy éreztem, valamit csinálnom kell. Az aktuális filmterveimet leállítottam, a felkéréseket visszamondtam. Hazajöttünk, és azóta gyakorlatilag cigányok között élek. Kollégáimmal hónapok óta járjuk az országot, helyszínt, és szereplőket keresünk, válogatunk. Az "alapötletet" oda vezethető vissza, hogy amikor tavaly az Északi-tengernél a Womb-ot forgattam, az egyetlen kapcsolatom az volt Magyarországgal, hogy a Mozgó Világot olvastam. Tábori Zoltán cigánygyilkosságokat bemutató szociográfiái nagyon mélyre mentek. Ő egyébként azóta a film konzultánsa.  

 - Kik a film főhősei?
 
- A film hősei egyszerű romák. Egy középkorú anya egyedül neveli tizenegy éves fiát, és bimbódzó kamasz lányát. A nő magatehetetlen apját ápolja, és közben takarítóként dolgozik, a kamaszlány iskolába megy, a kisfiú a környéken csavarog. Útjaik napközben szétválnak tehát, és az lesz a kérdés, hogy találkoznak-e még. 
 
- Hogyan válogattad a szereplőket, kik ők?
 
- A szereplőválogatás lassan öt hónapja tart. Iskolákba, cigánytelepekre járunk. "Válságövezetekbe", ahol kifejezetten nagy az etnikai feszültség, mint például Ózd, Miskolc környéke, éppen úgy elmegyünk, mint - mondjuk - az ezekhez képest idilli Alföldre. Nagyon intenzív élmény. Egyik pillanatban vidám cigányokkal beszélek, akik a falu főútján kertészkednek, a másikban meg a pokol hetedik körében találom magam, egy iskolában, ahol arra kérdésre, hogy mi leszel, ha nagy leszel, azt válaszolja egy roma kisfiú, hogy rokkantnyugdíjas. És nem viccel.

- Képi szempontból hogyan közelíted meg a történetet? Vizuális stílusában mutat majd rokonságot ez a film a korábbi munkáiddal?

- Lovasi Zoltán lesz az operatőr, aki a Rengeteg-et is fényképezte, és régóta várom, hogy újra dolgozhassak vele. A film kép világa sok mindenben hasonlít majd a Rengeteg-éhez, kézikamerát használunk, de ezt nem videóra, hanem super 16-osra forgatjuk. Már túlvagyunk sok próbafelvételen, ezek alapján állíthatom, hogy ez a képi stílus szervesen hozzárendelődik ahhoz, amiről a film szól.

- Milyen jellegű zenéket használsz? A filmjeidnek te szoktad írni a zenéjét, ez most is így lesz?

- Kipróbálok majd különböző zenéket, de nem hiszem, hogy működni fog. A szereplők mozgásának, viszonyainak lesz egy erős zeneisége, belső ritmusa, amit kívülről érkező, komponált zenével, azt hiszem, csak összezavarnék.

- A film magyar producere, Muhi András azt mondta, hogy ez egy dokujátékfilm lesz, ami megközelítésében nagyon elüt majd a korábbi munkáidtól.
 
- András talán arra gondol, hogy ennek a filmnek sokkal erősebb a szociográfiai háttere, mint az eddigi filmjeimnek. Kétségtelen hogy most először nem csak a személyes történet, hanem maga a társadalmi ügy is nagyon fontos. De nem csak nekem: soha nem tapasztaltam ekkora nyitottságot, érdeklődést az európai partnerektől, mint most.
 
- Hogyan áll össze a film finanszírozása?
 
- Partnereink Franciaországban, Németországban értesültek a történtekről, és nagyon fontosnak tartják, hogy ez a film elkészüljön. A Match Factory a sürgősségre való tekintettel szinte azonnal döntött: világforgalmazói lettek a filmnek. A német Post Republic rögtön és nagy elánnal szállt be a filmbe. Az ARTE pre-sales pályázatára  nyolcvan filmtervvel neveztek szerte Európából, a kört a múlt héten szűkítették: a Szállnak a varjak bekerült a tízbe, amiből végül majd négyet választanak. Jók az esélyeink. A magyar támogatás az eddigi filmjeim normatív támogatásából ered. Illetve eredne: a nagykuratórium nemsokára összeül és dönt az ügyben. Ha nem írják alá a szerződésünket, akkor az egész konstrukció összeomlik, mint egy kártyavár. Én mégis optimista vagyok, szerintem felelősségteljes emberek ülnek ott, akik remélhetőleg mérlegelik a prioritásokat. 

 - A tervek szerint mikor fogtok forgatni?
 
- Ez nem az film, amit sokáig lehet halogatni, az idén februárra tervezett forgatást eddig lehetett halasztani, és nem tovább, ha most nyáron nem állunk neki, akkor ez film soha nem készül el. De el fog. Valahogy el kell neki. Kicsit olyan ez, mint a gátépítés, amit a napokban láttam a Tiszánál: összehozza az embereket.

Számok, adatok

A Szállnak a varjak összesen kb. 150 millió forintból készülne, amelyből 58,5 millió forintot a Magyar Mozgókép Közalapítványnak kellene fedeznie - összesen ennyi normatív támogatás jár Fliegauf Benedeknek és Muhi Andrásnak a Dealer és a Tejút nézőszáma és fesztiválszereplései után. A forgatás 25-26 napot vesz majd igénybe. Muhi András nagyon reméli, hogy a film még idén elkészül, és jövőre fesztiválkörútra indulhat, mert "kisebbségek a világon mindenhol vannak, ezt a témát a világon mindenhol értik". A producer szeretné, ha a fesztiválszereplések után a hazai mozibemutatóra is mihamarabb sor kerülhetne.

(origo)