A BP értékének többszöröse lesz a cég által okozott olajszennyezés számlájának végösszege, ha ki kell fizetnie a környezetben okozott összes kárt - bár kalkulálni nehéz, hisz még nem történt ehhez fogható katasztrófa a fejlett világban. A károk minden bizonnyal évtizedek múlva is érezhetőek lesznek, és alig lesz olyan vállalkozás a térségben, amely nem érezné meg a hatását valamilyen formában.

"Ahhoz, hogy a BP teljesen megtisztítsa az olajjal szennyezett területeket, évekre lehet szüksége a vállalatnak" - mondta az [origo]-nak Dan Howells, a washingtoni Greenpeace helyettes kampányigazgatója, aki éppen az olajkatasztrófa által leginkább sújtott Louisiana államban van, és a mentési munkálatokban tevékenykedik: helyieket képeznek ki arra, hogyan kell megtisztítani a partokat.

A BP egyik fúrótornyánál április 20-án történt balesetet, amit feltehetően az okozott, hogy metángáz került az olajkútba a mélyből, amely berobbant. A balesetben 11-en meghaltak, az olaj pedig azóta is ömlik az óceánba, és már elérte a Mexikói-öböl partjait is.

A kártérítésen és az olajszennyeszés megállításán, illetve a tisztításon kívül az okozott környezeti károk költségeit is tartalmazó végszámla nagyságának megbecslése szinte lehetetlen feladat, ilyen méretű ökológiai katasztrófára ugyanis még nem volt példa a fejlett világban. Az azonban biztosra vehető, hogy a Barack Obama amerikai elnök felvetésére elfogadott 20 milliárd dolláros alap nem lesz elég az összes kár megtérítésére. "Ennek biztosan a többszöröse lesz. És az is biztos, hogy az Exxon Valdez olajszállító hajó 21 évvel ezelőtti elsüllyedése után az Exxon által fizetett kártérítésnek is a sokszorosa" - mondta a helyettes kampányfőnök.

Nincs katalógus a biodiverzitásról

Annyi tudható, hogy az olajszennyezés most naponta legalább 280 millió dollárjába kerül a BP-nek, a folyamatosan ömlő olaj ugyanis a becslések szerint ennyi olyan kárt okoz, amiért az amerikai kormány, vagy magánszemélyek kártérítést követelhetnének a cégtől. Hatvan napja ömlik az olaj a Mexikói-öbölbe, vagyis eddig közel 17 milliárd dollár a számszerűsíthető költség. Amennyiben az amerikai kormány büntetőeljárást kezdeményez a cég ellen a környezetvédelmi törvények alapján, és bebizonyosodik, hogy a vállalat pontosan tudta, a lépései ökológiai katasztrófához vezethetnek, akkor a kártérítés összege jelentősen megemelkedhet.

Az olajkatasztrófa költségszámlájának végösszegét nehéz meghatározni, nem utolsósorban azért, mert még azt sem lehet tudni, hogy mikor sikerül a vállalatnak eltömíteni a kitörésgátló berendezést, amin keresztül még mindig folyamatosan ömlik az olaj a vízbe - vagyis nem egyértelmű, hogy meddig tart még a költségeket okozó szennyezés, illetve mennyi olaj ér partot.

A természetben okozott kár felmérése módszertanilag is bonyolult feladat, sőt, erre nem is igazán létezik módszer, az állatoknak pedig nincs pontosan meghatározható értékük. Miután a tengerek biodiverzitásáról nem létezik katalógus, így soha nem fogjuk megtudni azt sem, hogy pontosan mennyi élőlény pusztult el a katasztrófa következtében.

Akár 700 milliárd dollár

A kalkuláció tehát nehéz, de vannak becslések. A New York Times tudósítása szerint Zygmunt Plater, aki az Exxon Valdez olajszállító hajó 1989-es elsüllyedése után két évig az alaszkai olajszennyezés kivizsgálására felállított bizottság elnöke volt, csak a BP-nek benyújtott kártérítésekből eredő költségeket legalább 25 milliárd dollárra becsüli. A szakértő szerint abból kell kiindulni, hogy az Exxon által kifizetett 4,5 milliárd dolláros költségszámla a valós költségeknek mindössze a 10 százaléka lehetett, ha figyelembe vesszük az alaszkai partoknál élő emberek mindennapjaiban és az ökoszisztémában okozott károkat is.

Plater érvelése alapján az Exxonnak valójában 45 milliárd dollárt kellett volna fizetnie a viszonylag kihalt tengerszorosban okozott olajkatasztrófa miatt. Ott kevesebb mint 40 ezer ember él, a BP olajömlése miatt szenvedő Mexikói-öbölben pedig 4-6 millió ember: azaz közel százszor vagy százötvenszer akkora az érintett népességnagyság, mint az Exxonnál. Plater szerint ebből az következik, hogy a BP valós költsége is az Exxon valós költségeinek a száz-vagy százötvenszerese lehet, ha a környezeti károkat is megfizetnék, ami 450 vagy akár 700 milliárd dollárt is jelenthet a vizsgálatok szerint a katasztrófát túlzott spórolással is súlyosbító cégnek.

A fenti becslés természetesen erősen leegyszerűsítő, de amennyiben valóban ekkora összeget kellene kifizetnie a vállalatnak, az automatikusan a cég végét is jelentené - sőt, ez az összeg többszöröse nem csak a cég jelenlegi értékének, hanem a társaság tulajdonában levő összes eszköznek is, azaz nincs is esély arra, hogy ennyit kifizessen a vállalat (lásd keretes írásunkat).

Az biztosra vehető, hogy a szennyezés az elkövetkezendő 30-40 évben jelentősen csökkenti a természeti tőke értékét, rontja a turizmus és a halászat jövedelmezőségét, és elértékteleníti az ingatlanokat is - ebből az következik, hogy a BP-nek nem csak a számszerűsíthető károkat kellene megtérítenie, hanem a természetpusztítás (biodiverzitás csökkenés, tájrombolás, stb.) miatti értékvesztést is.

"Ez a veszteség többszöröse is lehet annak, mint amit jogi úton a károsultaknak valószínűleg megítél majd az amerikai törvények szerint a bíróság" - fejtette ki kérdésünkre Kerekes Sándor, a Corvinus Egyetem tudományos és oktatási rektorhelyettese, a Környezetgazdaságtani és Technológia tanszék tanára.

Mennyibe kerülne pótolni?

Az Exxon Valdez katasztrófa után az Exxon majdnem 1 milliárd dollárt fizetett egy természetvédelmi alapba, ami költségszámlájának majdnem negyedét tette ki. Becslések szerint a Valdez katasztrófa 350 és 600 ezer madarat és több ezer tengeri élőlényt ölt meg - a BP ennél nagységrendekkel nagyobb állatpusztulással számolhat, bár konkrét számok egyelőre nem ismertek.

A mostani amerikai gyakorlat szerint az elpusztított természeti tőke értékét a pótlás költségeivel lehet neghatározni - ha például az olajfolt miatt elpusztul 400 barna pelikán, akkor azt kell kiszámolni, hogy mennyibe kerül a 400 állat pótlása. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy megállapítják, mennyibe kerül egy adott pelikánkolóniát fenyegető ragadozók közül megölni annyit, hogy az adott pelikánpopuláció tagjainak száma elérje a négyszázat - az írtás költségét pedig benyújtják a BP-nek. Ugyanez a módszer alkalmazható a növények pótlásakor és a szennyezett strandok helyreállításakor is.

Fontos tétel az olajkiömlés és az olajszennyezés megállítása, illetve a szennyezés területén levő iparágaknak okozott károk megtérítése. A Mexikói-öböl négy legnagyobb iparága az olajipar, a turizmus, a halászat és a hajózás, együtt több mint 230 millliárd dollárt hoznak évente. Az öböl által termelt gazdasági érték legnagyobb részét ironikus módon az olaj-és gázipar adja, a teljes összeg több mint felét, a második legnagyobb ágazat a turizmus (több mint 100 milliárd dollár évente).

A partmenti halászok és vállalkozások vezetői közül már 23 ezren nyújtottak be kártérítési igényt a BP-hez, ebből a BP május végéig kilencezer követelést teljesített, és ezekre összesen 28 millió dollárt fizetett ki. Ezeket a kártérítéseket általában az azonnali nehézségek enyhítésére utalják, vagyis olyanokra, mint például a kieső havi jövedelmek egyes cégeknél és vállalkozóknál.

A Louisianától Floridáig elterülő partok ingatlanjainak értékét legalább 10 százalékkal csökkenti az elkövetkezendő három évre a katasztrófa a CoStar-csoport becslése szerint.

Természetesen nem csak ezekkel a közvetlen gazdasági károkkal kell kalkulálni, ha a szennyezés teljes, évtizedekre vetített költségét szeretnénk kikalkulálni a BP-nek. Több évtizedes költségemelkedést jelenthet az élelmiszeripari cégeknek az olajfolt, mivel ezek után minden, a szennyezett Mexikói-öbölből kifogott élőlény, ami élelmiszer-alapanyag lesz, szigorúbb élelmiszerbiztonsági bevizsgálást igényel majd.

(origo)