Több komolyabb kérdésben sikerült egyezségre jutniuk az uniós állam- és kormányfőknek Brüsszelben. Egyetértettek, hogy banki adókat és illetékeket vetnek ki, és publikálják a banki tesztek eredményét. Ezt a nyomás alá került spanyolok szorgalmazták, a tartományi bankok teljesítménye miatt aggódó németek ellenezték, de végül beadták a derekukat. A publikálást Washingtonból is sürgették, hogy a piaci bizalom visszatérhessen, derüljön ki, mely pénzintézetek szorulnak tőkére vagy bezárásra, s Európa lépjen végre túl saját árnyékán. Az EU2020 elfogadásával az unió egyértelművé tette: van gazdaságpolitikai stratégiája hosszú távra is. A terv értékét némileg csökkenti, hogy piaci nyomásra és kapkodva vezetnek be a tagállamok költségvetési megszorító intézkedéseket.

Nyilvánvalóvá vált, hogy az eurózóna országaira szigorúbb büntetések várnak, mint a valutaövezeten kívüli államokra, ám ők is két csoportot alkotnak. Vannak, akik számára a zónához való csatlakozás előbb-utóbb kötelezővé válik, és vannak a kimaradási lehetőséggel rendelkező britek és dánok, akik sok mindent nem vennének magukra, a közös pénzt sem akarják bevezetni. Ám mindenki egyaránt érdekelt a szilárd, stabil euró létében.

A nyitottság segíthet

A meghatározó német lapok körében különösen az úgynevezett banki stressz-tesztek nyilvánosságra hozatalára vonatkozó döntés aratott általános elismerést.

A konzervatív Frankfurter Allgemeine Zeitung hangsúlyozta, hogy egy olyan időszakban, amikor a pénzpiacokon uralkodó bizonytalanság országokat és bankrendszereket sodor szinte pillanatok alatt válságos helyzetbe, a nyitottság és az átláthatóság rendkívül sokat segíthet. Egyes bankok megtagadhatják ugyan az adatok közzétételével kapcsolatos jóváhagyásukat, de mindez aligha segít rajtuk. A szilárd alapokon álló pénzintézetek ugyanis habozás nélkül prezentálják majd eredményeiket, és ez által csak fokozódik a nyomás a nyilvánosságra hozatalt elutasítókra. Hasonlóan foglalt állást az ugyancsak konzervatív Die Welt is, általánosságban üdvözölve a nyitottságra való nagyobb bátorságot, ugyanakkor kételyeinek adott hangot azzal kapcsolatban, hogy az említett stressz-tesztek nyilvánosságra hozatala egy csapásra megszüntetné a tőkepiacon kialakult bizonytalanságot. Az üzleti körök lapja, a Financial Times Deutschland azt emelte ki, hogy az állam- és kormányfők döntése értelmében a bankoknak a jövőben adók, illetve különböző illetékek formájában kell kivenni részüket a válságkezelésből. Az Európai Unió egyértelműen jelezte, hogy a bankszektortól több pénzt vár el a közcélú állami erőfeszítések támogatására - értékelte a lap, utalva arra, hogy a szóban forgó adó, illetve illeték nagysága országonként különböző lehet.


Soros apokaliptikus víziója

A piaci igények értelmetlen válságkezelésbe hajszolják a nagy európai államokat, ami a válság elmélyüléséhez vezet - véli egybehangzóan Soros György, Joseph Stiglitz és Nouriel Roubini. A fn.hu gazdasági portálon megjelent elemzésükben a nagy tekintélyű közgazdászok és befektetési guruk egyre inkább biztosak abban, hogy a krízis második felvonása nagyobbat üt, mint az első. Soros György szerint akkorát, hogy nemcsak az eurózóna, de az EU is szétesik, majd nagy vonalakban megismétlődhet az 1930-as évek történelme.

A piac igényeit kielégíteni olyan, mint egy őrülttel vitatkozni

Joseph Stiglitz Nobel-díjas közgazdász, Nouriel Roubini, a válságot megjósoló közgazda guru és Soros György úgy látják, hogy a nagy európai kormányok rosszul kezelik a válságot, amikor a piac és a hitelminősítők igényeinek megfelelve grandiózus megszorító csomagokat jelentenek be, mert azok visszafogják a fogyasztást, a növekedést, az állami adóbevételeket, így az adósságválságot nem megoldják, hanem elmélyítik. Katalizálhatja az így kialakuló lefelé menő spirált, ha az eurózóna összes jelentős állama egyszerre cselekszik így, márpedig erre most jó esély van.

A válság második hulláma nemcsak a reálgazdaságra közvetlenül, hanem a bankszektorra - és rajta keresztül ismételten a reálgazdaságra - mér csapást - állítja egybehangzóan Soros és Stiglitz. A magyar származású befektető érvelése szerint még a jobb állapotban lévő európai bankok is rengeteg kétes értékű görög, spanyol és portugál államkötvényt vásároltak, így portfóliójuk minősége rossz. A beteg bankok egymásnak nem hiteleznek, és külföldről sem remélhetnek kölcsönt, így a válság kirobbanásakori szituáció megismétlődhet: befagyhat a hitelpiac. Joseph Stiglitz a bankokra (is) leselkedő másik veszélyre figyelmeztet. Az európai megszorító csomagok jellemző eleme a közszférában dolgozók fizetésének csökkentése, ami szerinte gyorsan a fizetésképtelen adósok számának emelkedését jelenti majd. Így családok mennek tönkre, és a bankok romló hitelportfólióik miatt jó adósaiktól is megtagadhatják a kölcsönt - véli.

Stiglitz udvarias formában ugyan, de lehülyézi a hitelminősítőket és a piac igényeit. Miután a hitelminősítők - a befektetői igényeket becsatornázva - Spanyolországtól és Görögországtól deficitcsökkentő lépéseket vártak, azok bejelentése után egyből rontottak besorolásukon, mondván: az általuk kívánt megszorítások rontják a növekedési kilátásokat. A piac igényeit kielégíteni olyan, mint egy őrülttel vitatkozni - írja a Nobel-díjas, és azt javasolja, hogy a kormányuk tegyék a dolgukat, vagyis a közkiadások növelésével és infrastruktúra-fejlesztéssel ösztönözzék a növekedést.

Ha az euróövezet előbb fel nem bomlik...

Londonban nem tartják kizártnak, hogy jövőre 1,20 dollár alatt lesz az euró átlagos árfolyama, sőt az 1:1-es árfolyamparitás elérése is elképzelhető - jósolják friss előrejelzéseikben vezető londoni gazdaságelemző házak.

Az Economist Intelligence Unit (EIU) - a világ legnagyobb, nem befektetési banki jellegű gazdaságelemző cége legújabb világgazdasági prognózisában azt írta: jövőre, egész évi átlagban 1,19 dolláros euróval számol, és a 2011-2014-es előrejelzési időszak végéig is 1,20 dollár körül mozgó euró árfolyamot valószínűsít. A ház jelentősen gyengítette az idei évre szóló átlagos euróárfolyam-előrejelzését is, az eddigi 1,30 dollárról 1,25 dollárra.

Egy másik nagy londoni gazdaságelemző központ, a Centre for Economics and Business Research új prognózisa szerint az euró 2011-ben valószínűleg az 1:1-es árfolyamparitásig gyengül a dollárral szemben, "ha az euróövezet előbb fel nem bomlik".

Amerika előzhet

Mindkét cég azzal a várakozásával indokolja a gyenge euróval kapcsolatos prognózisát, hogy az Egyesült Államokban jóval hamarabb megkezdődik a jegybanki kamatszigorítás, mint az euróövezetben. Az EIU londoni szakértőinek előrejelzése szerint az euróövezeti pénzügyi bajok miatt a valutauniós jegybank egészen 2012 harmadik negyedéig nem nyúl hozzá alapkamatához. A kamatszint 2013-ban is csak 3 százalékon tetőzik, és 2014 egészében ezen a szinten marad - áll az elemzésben. A cég szerint az amerikai Federal Reserve mindazonáltal már 2011 második felében hozzákezd a pénzügypolitikai szigorításhoz. Ez azt jelenti, hogy az amerikai és az euróövezeti kamatkülönbözet mindinkább a dollár javára tolódik el - írták az EIU elemzői.

A CEBR szerint az euró-dollár árfolyamparitás eléréséről szóló prognózis arra a "munkafeltételezésre" épül, hogy az euróövezet "a következő három évben nem esik szét". A ház már ez év végétől várja az amerikai kamatszigorítás kezdetét, "az egyre gyorsuló" amerikai gazdasági növekedésre hivatkozva.

Az EIU az Egyesült Államokban az idén 3,3 százalékos, az euróövezetben alig 0,7 százalékos gazdasági növekedést jósol. Jövőre a cég szerint az amerikai növekedés üteme - az élénkítő intézkedések kifutása miatt - 2,0 százalékra lassul vissza, de az Economist Intelligence Unit londoni prognózisa az euróövezetben 2011-re sem valószínűsít 0,8 százalékosnál gyorsabb gazdasági növekedést.
nepszava.hu/fn.hu/MTI