A kongresszus középpontjában a Felsőoktatási Műhely, más néven felvi.hu közel száz oldalas kiadványa állt. Ebben foglalták össze a 10 éven át tartó kutatások eredményeit. A szervezet igazgatója szerint a cég missziója most és a jövőben is az, hogy az adatok mindenki számára elérhetőek legyenek. A céljuk, hogy a rendszer átláthatóvá és nyilvánossá váljon. A találkozón több kutató is beszélt a felsőoktatási jelentkezések összefüggéseiről, a demográfiai mutatókról, az oktatás szerkezeti változásairól és Magyarország helyzetéről európai viszonylatában.

Mit tudhatunk meg az adatokból?

Fábri István szociológus szerint, a jelentkezési mutatókat hullámok jellemzik. Míg 2004-ben közel 170 ezer ember jelentkezett egyetemre vagy főiskolára, addig 2008-ban csupán csak 97 ezren. Szerinte ennek az lehetett az oka, hogy változott az oktatás szerkezete. Annak a diáknak, aki 2004-ben be akart jutni valamilyen intézménybe, elég volt 60 pontot elérnie ahhoz, hogy ez sikerüljön. Tehát a szemfülesebbek kihasználták a helyzetet.

A demográfiai hatásokról Imre Anna számolt be. Régóta tudjuk, hogy a nyolcvanas évek elejétől folyamatosan csökken a hazai lakosság. Ez hatással van az oktatásra és a jelentkezők számára is. Az elkövetkező években egyre kevesebben fognak középiskolába menni és ez által érettségizni és felvételizni is. Tehát még 2011-ben és 2012-ben növekedés várható, utána azonban erőteljesen megcsappan a felvételizők száma.

A jelentkezők motivációjáról is esett szó. Azoknak a iskolásoknak a 67 százaléka, akiket nem vettek fel az adott évben valahova, biztosan megpróbál bejutni később valamilyen felsőoktatási intézménybe. Ennek oka, hogy a diákok a diplomát alapfeltételnek tartják a jó munkahely megszerzéséhez. A megkérdezett hallgatók 80 százaléka mondja azt, hogy szükséges az érvényesüléshez a továbbtanulás.

Nem kell félnünk attól sem, hogy más országok diákjai elveszik előlünk a felvételi helyeket. Sok rémhír terjengett erről, de hazánkban nagyon alacsony a külföldiek aránya a felsőoktatásban. Ez összesen 2,5 százalékot jelent 2010ben. Magyarország az európai országok között csak a 15. helyen áll ilyen nézőpontból.

A diplomás munkaerő piaci helyzetéről sajnos nem kapunk naprakész információkat, csak a 2007-ben végzett hallgatók eredményeit tudták bemutatni. Az pedig nem reprezentatív a bolognai szakos hallgatóknak. Ám ezen a téren is pozitív eredményekről beszéltek. Vizsgálatok alapján a végzettek átlagosan 3-4 hónap alatt tudnak elhelyezkedni az országban.

A média hatása

Horváth Dániel a felsőoktatás sajtóvisszhangjaival foglalkozik, azon belül a jelentkezési tendenciákat és a diploma értékének megítélését vizsgálta kutatása során. Az eddigi elemzéseket egy nagyobb magyar online újság cikkeivel végezte el. Az ő feltételezése az, hogy a média hatással van a fiatalok felvételi döntéseire, de ezt még se cáfolni, se bebizonyítani nem tudta.

A kutató 285 cikket nézett át, aminek 23 százaléka csak a tandíjakról számol be. Az írások kritikus hangvételűek és általában a diploma elértéktelenedéséről, az intézmények színvonaltalanságáról szólnak. A jelentkezők számáról szóló publikációk nagy része hangsúlyozza, hogy túl sok tanuló van a felsőoktatásban, és nem kell több diplomás. Az idei adatok ezzel is magyarázhatók, ugyanis 2004-hez képest 20 ezerrel kevesebb középiskolás adott be jelentkezési lapot ebben az évben. A média tehát azt sugallja a diákoknak, hogy ne tanuljanak tovább, válasszanak inkább szakmát.

A diploma értékével csak a cikkek 5 százaléka foglalkozik. Ez meglepő szám, ahhoz képest, hogy ez kiemelkedően lényeges kérdés a végzett hallgatóknak. Ahogy már említettük, a tanulók fontosnak tartják a továbbtanulást és ezt a legtöbb írás alátámasztja. Így az adatok megcáfolták azokat a kijelentéseket, hogy hátrányos helyzetben vannak a friss diplomások. Viszont az újságírók kihangsúlyozzák, hogy ez csak szakmai és gyakorlati tudással párosítva igaz.



Kritika mindig van

A konferencián résztvevő intézményvezetők kifogásolták a felvázolt helyzetet. Szerintük jóval árnyaltabb mérések kellenek. Az adatok ugyanis nem vonatkoznak a felsőoktatás színvonalára és nem ábrázolják a finom mozgásokat. Hiányolták a negatív hatások kiemelését és a különböző szektorok helyzetének bemutatását.

A kutatások vezetője egyetértett és elmondta, hogy ez még csak a kezdet. Ha nem folytatják a vizsgálatokat és leragadnak ezeknél az adatoknál, akkor semmit nem fognak megérteni a felsőoktatás tényleges világáról. Tehát a szakértők szerint az igazi munka csak most kezdődik.
(Népszava)