Egyre kivehetőbb a trend: visszatérnek a minimobilok, amelyek jó pár évre parkolópályára kerültek. Úgy tűnik azonban, a gyártók rájöttek, az okostelefonok képességeit igénylő vevők között is vannak olyanok, akik nem akarnak óriás képernyős iPhone-t hurcolni magukkal - a sokszor parányi retikülben vagy farzsebben nem feltétlenül van hely egy behemót, nehéz készüléknek - és a miniatürizálásért cserébe kompromisszumokra is hajlamosak.

Kisebb, még kisebb

Bár mind az LG, mint a Sony Ericsson telefonja a Mini jelzést viseli, igazából csak a kicsi X10-est illetnénk ezzel a névvel, a dél-koreai gyártó terméke inkább egy kompakt érintőképernyős készüléknek tekinthető, már ha létezik egyáltalán ilyen kategória a mobiltelefonok között.

A két készülék közül egyértelműen az LG GD880-as az elegánsabb modell, ami leginkább szögletes vonalainak, fekete és ezüst színeinek, és a gépház fémből készült keretének köszönhető. Az X10 Mini tervezésekor inkább fiatalosra vették a figurát, ehhez a készülékhez ráadásul hatféle különböző színű hátlap is jár a katicapirostól a banánzöldig.

A tapizás megengedett

Mindkét telefon érintőképernyős kivitel (bár az X10-ből Pro néven hamarosan kereskedelmi forgalomba kerül egy hasonló méretű, de kicsúsztatható billentyűzettel is rendelkező típus is), és az LG 8,1 centiméteres LCD-je jóval nagyobb a Sony Ericsson X10 mini csupán 6,4 centiméteres képernyőjénél. Képminőség terén nekünk az LG tetszett jobban, a 854x480 pixeles felbontás tűéles képet eredményez, míg a Sony Ericsson esetében a látvány inkább átlagos, az ugyanis csak 320x240 pixeles felbontást használ, ami érezhetően rosszabb minőségű a riválisénál.

Férfi tesztelőnket kissé aggasztotta a Sony Ericsson képernyőjének kicsisége, ami azonban hölgyteszterünket cseppet sem zavarta. Közös tapasztalataink szerint bár az LG képernyőjén a mintegy harminc-negyven százalékkal nagyobb méret miatt könnyebb gépelni, vagy böngészni, továbbá az érintéseket a rezgőmotor is visszajelzi, ám a használatot sokszor megzavarja a nem elég jól átgondolt menürendszer.

Zsákutcák az LG menüjében

A GD880-as menüje ugyan külsejében a Google Androidot koppintja, valójában saját fejlesztésről van szó. Elég sokszor előfordult, hogy zsákutcába kerültünk benne, mert nem jöttünk rá, hova is kellene koppintani. Sokkal szerencsésebb lett volna, ha a képernyő alá legalább két gombot elhelyeznek, ahogy az androidos eszközöknél is szokták: az egyik mindig a menüben való visszalépést biztosítaná, a másik pedig mondjuk behozná a főmenüt.

Ezen a készüléken még az olyan alapfunkciók használata, mint az sms-írás is megszokást igényel, viszont az ikonok, a felület kidolgozása tetszetős, igényes. Ugyanakkor a szövegbevitel a nagyobb képernyő miatt ezen a készüléken egyszerűbb: fekvő módra váltva teljes qwerty-billentyűzet jelenik meg, melyen egyes ékezetes karakterek (például az ü, az á és az ö) külön virtuális gombként érhetők el, míg mondjuk az ó-t az o karakter többszöri lenyomásával lehet előhívni. Próbáink során a telefon szoftvere nem volt minden esetben hajlandó átváltani a teljes szöveges tasztatúrára, néha kizárólag a számbillentyűket mintázó felületet engedte használni.

Ehhez a telefonhoz nem érhető el olyan sok szoftver, mind androidos társához, de a legszükségesebbek - levelező, böngésző, Twitter-, és Facebook-kliens - alapból megtalálhatók rajta, a nyitóképernyő ikonjai pedig testreszabhatók.

Kiforrott, de nem szép menük - Sony Ericsson

Jóval kiforrottabbnak tűnt a Sony Ericsson Android rendszere - annak ellenére, hogy ez még a régi, 1.6-os verziót futtatja. Okostelefont korábban nem használó hölgytesztelőnk is sokkal hamarabb megszokta ezt a készüléket, mint az LG minijét. Egyedül az X10-es nyitóképernyőjének nem túl szép ikonjaitól rázta ki a hideg - szakmai ártalom. Grafikailag egyébként a az LG telefonjának felülete fest jobban, a Sony Ericsson viszont érezhetően folyamatosan, az ikonok közt barangolva semmiféle szaggatás nem érzékelhető az animációkban.

Hölgytesztelőnk korábban sosem használt okostelefont, ennek ellenére csupán a wifi bekapcsolását kellett megmutatni neki, a többi funkcióhoz nem kért segítséget, viszont sorra töltötte le az Android Marketről a programokat (habár a Google online mobilszoftverboltja még szerinte sem a legtökéletesebb), s a kezdőképernyőket is testreszabta. Ez jól mutatja, hogy a csaknem száz százalékos alakíthatóság még egy női mobil esetében is elvárás lesz a jövőben. A Twitter és Facebook-kliens ezen a telefonon is gyári alaptartozék, de ezek bármikor lecserélhetőek szimpatikusabb, vagy más platformon már megszokott programra.

Az X10-esen a képernyő alatt három gomb helyezkedik el: az egyik az aktuális menüpontokat, beállításokat hívja elő, a másikkal visszalépni lehet, a harmadik pedig a főmenühöz léptet vissza. Ezek a gombok egyértelműen kényelmesebbé teszik a használatot, elkerülhető velük az LG-nél tapasztalt "zsákutca-effektus". A kisebb képernyő miatt ezen a telefonon jóval komplikáltabb a szövegbevitel, teljes qwerty-kiosztású virtuális tasztatúrát ezen a készüléken nem is találunk, érdekes módon azonban ez csak férfi tesztelőnket zavarta, kisebb ujjakkal és kevesebb elkényelmesítő okostelefonos előélettel rendelkező hölgykollégánkat nem. A gépeléshez a hagyományos telefonok számbillentyűzetén megszokott szövegbevitelt, illetve annak ún. prediktív támogatását (T9) használhatjuk.

Nem akkumulátorbajnokok

Funkcióikat tekintve egyik női mobilnak sem kell szerénykednie: támogatják a wifit és a gyors HSDPA mobilinternetes technológiákat, emellett GPS-szel is fel lettek szerelve. Bár offline térképpel is rendelkező navigációs szoftver egyikhez sem jár, az X10 Minihez lehet vásárolni, az LG esetében viszont legfeljebb a mobilböngészőből elérhető Google Térképet lehet használni tájékozódásra, ami azért felettébb fapados megoldás.

Sem az LG, sem a Sony Ericsson minimobilja nem egy akkumulátorbajnok: előbbit egy, utóbbit nagyjából másfél naponta érdemes tölteni, azaz praktikusan mindkét típust hazaérkezés után bedugni a konnektorba.

Médialejátszás és más extrák

A GD880-ast 330 megabájt, az X10-est 128 megabájt memóriával szerelték fel, ezt azonban mindkét telefon esetében tovább lehet bővíteni microSD-kártyával. Az LG telefonja akár DivX, XviD vagy x.264 formátumú videofájlokat is le tud játszani konvertálás nélkül, az X10-eshez pedig lehet hasonló képességű lejátszót venni a Marketen, ha valaki ilyen kis képernyőn is élvezetesnek találja a videózást.

Mindkét telefonon találunk beépített YouTube-lejátszót is: ez a Sony Ericssonon jól működött, az LG-n viszont sokszor nem volt hajlandó lejátszani egy-egy klipet, azóta sem értjük, miért. Mindkét telefont szabványos minijack-foglalattal látták el, így bármilyen fejhallgatót, hangfalat rájuk lehet dugni, ha a tulajdonos zenét szeretne hallgatni.

Mindkét készüléket 5 megapixeles, automata fókusszal is rendelkező digitális fényképezőgéppel szerelték fel, emellett a Sony Ericsson ledes villanót is tartalmaz, ez az LG-ből hiányzik. Képminőségük normál fényviszonyok mellett megfelelő, az utóbbi készülék esetében a kezelőfelületet is frappáns módon kivitelezték, az ugyanis egy hagyományos digitális kamera beállító tekerőjét mintázza.

Csajoknak sem mindegy a szoftver

Az LG Mini GD880-as kártyafüggetlenül 90-110 ezer forintért vásárolható meg idehaza, a Sony Ericsson X10 Minit valamivel olcsóbb, 80-100 ezres áron láttuk hazai árlistákon. Dacára a nagyobb és jobb minőségű képernyőnek, ebben a párharcban a kiforrottabb szoftverrel szállított Sony Ericsson készülék nyerte el tetszését mind női, mind férfi tesztelőnknek. Ez egyben azt is jelenti, hogy az okostelefonok korában már nem elegendő a szép külső egy mobilhoz, a hölgyfelhasználók is elvárják, hogy készüléküket nemcsak a külső, de a funkciók vonatkozásában is személyiségükhöz, elvárásaikhoz igazíthassák.