Annak ellenére, hogy rajongói a történelem egyik legnagyobb formátumú magyar államférfiának tartják, Orbán Viktor néha elképesztő ostobaságokat is képes kimondani. Ez történt június 27-én, vasárnap is, amikor az idén végzett rendőrtisztek eskütételén tett a miniszterelnök néhány államférfihoz méltatlan, okoskodóan fenyegető hangvételű kijelentést.
Az előző kormányzat tulajdonképpen már leváltott, de még hivatalban lévő rendőri vezetőinek jelenlétében ugyanis azt találta mondani a jelenlegi kormányfő, hogy hazánkban a törvényes rend védelme egyedül és kizárólagosan az állami rendvédelmi szervek joga és kötelessége, majd hozzátette, hogy minden más, az állampolgárok biztonságának megóvása céljából létrejött szervezettel való együttműködés a rendőrök részéről dezertálásnak minősül.
Nyilvánvaló, hogy Orbán agresszív és ellenséges hangvételű megszólalása elsősorban a betiltott, bár egyetlen törvénytelen cselekedet elkövetésében sem bűnös Magyar Gárda ellen irányult, eleget téve az őt a háttérből irányító hatalmi központok elvárásainak. Ugyanakkor a különféle polgárőr szervezetek működésének törvényességét is megkérdőjelezi.
Ezek a szervezetek ugyanis egytől egyig olyan civil, tehát nem állami kezdeményezések, amelyek deklaráltan a közbiztonság erősítése érdekében, a bűnüldözők munkájának segítése céljából jöttek létre. Tagjaik sokszor „Polgárőrség” feliratú egyenruhát viselnek, és rendszeres járőrtevékenységet végeznek, összehangolva, együttműködve a rendőrséggel. Tevékenységük alapján az országunk számos településén – jól, rosszul – munkálkodó polgárőr egyesületeket teljes joggal tekinthetjük félrendőri, félkatonai, és minden kétséget kizáróan közrendvédelmi feladatokat ellátó szerveződéseknek.
Tehát Orbán Viktor – amennyiben a most munkába álló rendőrtisztek előtt elmondott beszédét komolyan vehetjük – hadat üzent a polgárőröknek is. Mostantól kezdve minden olyan rendőr dezertőrnek tekinthető, aki a polgárőrökkel bármiféle együttműködésre törekszik, hiszen a kormányfő egyértelműen leszögezte, hogy a rendészeti tevékenység csakis állami feladat, amiben semmi keresnivalójuk nincs a félrendőri civil szerveződéseknek.
Persze lehet, hogy a miniszterelnök hajlandó lesz szemet hunyni afelett, hogy a polgárőrségek nem részei az államhatalomnak, már csak azért is, mert ezeknek a szerveződéseknek a legfelsőbb vezetőségében jó néhány egykori rendőr találta meg a számítását, és igazán nem lenne jó, ha munka nélkül maradnának a megbízható kádárista tisztelvtársak. Míg a polgárőrökével megegyező jogcímen tevékenykedő, büntetlen előéletű, jogsértésben soha nem érintett, de az árvízi gátakon a legembertelenebb körülmények között is helytálló gárdisták már semmiképpen nem lehetnek méltóak Orbánék bizalmára.
Sőt, még a gárdával való rokonszenvezés is halálos bűnnek minősül a Gyurcsány-féle hatalmi gyakorlattal máris sok tekintetben azonosuló Orbán-kormány szerint. Erre utal például az is, hogy az Alkotmányvédelmi Hivatalnak (AVH) a korábbi kormány időszakában kinevezett, de mind a mai napig pozícióban hagyott vezetői – a magyar parlamentarizmus történetében példátlan módon – nemzetbiztonsági kockázatnak minősítették négy jobbikos képviselő jelölését az Országgyűlés nemzetbiztonsági, illetve honvédelmi bizottságába.
Elgondolkodtató az is, hogy a gárdától permanensen rettegő Orbánt – legalábbis eddigi kijelentései alapján – egyáltalán nem zavarja az olyan magánhadseregek tevékenysége, mint amilyen többek között az Izraelből importált In-kal Security. Márpedig ezek az államtól független, csakis a tulajdonosaik érdekeit képviselő fegyveres szerveztek minisztériumokat, laktanyákat és közintézményeket őriznek országunkban. Továbbá számos esetben előfordult, hogy kormányrendezvényeken, hivatalos ünnepségeken közrendvédelmi hatóságként léptek fel: biztosították a rendet és igazoltatták a megjelenteket. Vajon ezeknek a több esetben külföldi kötődésű szervezeteknek a tevékenységét miért nem kifogásolta egyetlen szóval sem a miniszterelnök?
Alig néhány hét alapján még korai lenne ítéletet mondani, végleges véleményt alkotni a második Orbán-kormány tevékenységéről. Az alapvető nemzeti érdekeinket szolgáló változásokra még adott a lehetőség, de annak is komoly az esélye, hogy némi nemzeti színű mázzal leöntve folytatódik a Gyurcsány-Bajnai-korszak politikája, tovább tart a nemzetközi pénzhatalom általi kifosztásunk és növekszik kiszolgáltatottságunk.
Ezért sem szabad szó nélkül hagynunk, hogy néhány aggasztó előjel szerint Orbánék hadat üzentek az érdemi változások politikájának, és folytatni kívánják a nemzeti önfeladás gyakorlatát, ami óhatatlanul együtt jár a valóban hazafias elkötelezettségű magyarok megfélemlítésével, kirekesztésével és üldözésével. Mindenesetre a dezertálás szó használata annak a személynek a szájából meglehetősen ízléstelen, aki 2006, október 23-án sietve eltávozott a durva hatósági erőszak színterévé váló Fidesz-nagygyűlés helyszínéről, cserben hagyta, kiszolgáltatta a rendőri brutalitásnak az általa ünnepelni hívott százezreket, majd hatalomra kerülve a terrortámadást levezénylő Gergényi tábornok egyik legjobb barátját, Pintér Sándort nevezte ki belügyminiszternek.
Varga Imre
barikad.hu
