Történik mindez, amidőn a Kisgazdapárt mindmáig dicsőített kollaboráns hazaárulói, Nagy Ferenc „miniszterelnök”, Tildy Zoltán „köztársasági elnök” és Varga Béla atya, a „Nemzetgyűlés elnöke” intézik az ország ügyeit, mindenben kiszolgálva a megszálló vörös horda és a nyomukban Moszkvából hazaszivárgó judeobolsevista terroristákat.

A nemzet elitjének számító antibolsevista politikusokat és a nemzeti elkötelezettségű szellemi nagyságokat egy őrjöngő csőcselék kéjelgése közepette bitófákra húzzák, cölöpökre vagy homokzsákokra lövik. Nagy Ferenc miniszterelnök egy későbbi beszédében büszkén kijelenti: „Minden más népnél keményebben büntettük meg a háborús bűnöseinket.”

Amikor kihirdették a halálos ítéletet, Bárdossy csak annyit kért, hogy két órán belül hajtsák rajta végre, mert szeretné, ha mielőbb vége lenne ennek a komédiának.
Nem engedte bekötni a szemét. Ajakrándulás nélkül állott a kivégzőosztag elé. Mikor azok a fegyvert fölemelték, ezt több jelenlevő újságíró egybehangzóan állította, a bosszúért lihegő nézőközönségből megszólalt egy hisztérikus női hang: „A papot is!… A papot is!…

 A cél és tűzparancs között elhangzott utolsó szavai a következők voltak: „ISTENEM, SZABADÍTSD MEG MAGYARORSZÁGOT EZEKTÖL A BANDITÁKTÓL!”

Úgy halt meg, ahogy élt: magyar úrként.  Neki azonban senki sem akar szobrot állítani. Amikor hétpróbás gazemberek díszsírokat kaptak, szégyen és gyalázat, hogy végső nyugvóhelye mindmáig ismeretlen.

Utolsó kívánsága sajnos még nem teljesült.

(Kuruc.info, folytatása következik)