Te Laci!

Gondolom, mondanom sem kell, hogy a megszólítás és a levelem tegező hangvétele nem a köztünk lévő bajtársias viszony kifejezése, hanem a tisztelet hiányának a jele. Bizony, Laci, nem tisztellek.

Nem volt ez mindig így, s bár tény, hogy a kezdetektől úgy tekintettem rád, mint akitől semmi jó nem jöhet, a megítélésed időközben sokat javult a szememben. Nem próbálkoztál kényszervallatással, mint ahogy azt az NNI-s Szilágyi Anita egy kihallgatás során megkísérelte; a Venyige utcai börtönben lévő nevelőmet sem hívtad fel, olyanokat mondva neki, aminek hatására ő megdöbbenten kérdezi tőlem, hogy: Szász, magát miért gyűlöli ennyire az ügyésze? - ahogy azt a varangy Antal Lajos elődöd tette. Ehelyett a kihallgatásomkor korrekten, a törvények által előírt módon viselkedtél, a Morvai Krisztinával való találkozásomkor tudomásodra jutott törvénytelenséget - tudniillik, hogy kizárólag velem szemben annyira komolyan vették itt azt az állítólagos törvényi előírást, ami szerint a levélben csak személyes dolog lehet és kézzel írtnak kell lennie, hogy a kinyomtatott jogszabályokat sem kaphattam meg - üldözted, aminek meg is lett az eredménye, ma már, hogy az Antal Lajos-féle ügyészi nyomás megszűnt, sokkal olajozottabban megy a különböző ügyeim intézése. Persze az előzetes letartóztatás meghosszabbítását kérő indítványod továbbra is tele van valótlansággal, képtelenséggel és mindenféle szemmel láthatóan szándékos csúsztatással és ferdítéssel, de hát ezt részben örökölted, és egyébként is, ez az indítvány-műfaj már csak ilyen.

Száz szónak is egy a vége, jó úton haladtál afelé, hogyha valami égszakadás-földindulás események közepette valakik a nyakadba helyezték volna az akasztófakötelet, én magam lettem volna az, aki a segítségedre siet, azzal érvelve a feldühödött tömegnek, hogy téged hagyjanak, nem vagy rossz ember, mindig korrekten viselkedtél. Az erős túlzás lenne, hogy az előzetes letartóztatásom megszüntetése tárgyában május 27-én tartott bírósági ülésen való szereplésed láttán egy világ omlott össze bennem, de az tény, hogy nem ezt vártam tőled. Őszintén szólva, azt gondolom, e fellépésed mögött nem is a te személyed áll, hanem amolyan bábfiguraként, valaki másnak vagy valakiknek az utasítására cselekedtél. Itt és most nem fejtem ki, miért is tartom elfogadhatatlannak és megengedhetetlennek azt az ügyészi magatartást, amit ezen az ülésen te testesítettél meg. Ha érdekel, keresd meg a Kuruc.infón a Továbbra is az állam fogságában című cikkem, abban kifejtettem ezt részletesen.

Nem mint terhelt az ügyészt, hanem mint egy ember a másik embert figyelmeztetlek (és nem megfenyegetlek), hogy jól gondold meg, mikor mit teszel, mert ha helytelenül jársz el, megtörténhet, hogy számon leszel kérve. Valószínűleg hosszú élet áll még előtted, jó eséllyel élsz még vagy 30-40 évet. Az elmúlt 30 évben már volt egy rendszerváltás, és a következőben is lehet. Ha mindig helyesen jársz el, azaz az erkölcsi normáknak és a törvényeknek megfelelően cselekedsz, akármilyen világ lesz is a jövőben, nem lesz mitől félned, és még a tekintetemet sem kell kerülnöd, ahogy azt most teszed. Akinek tiszta a lelkiismerete, az bátran, felemelt fővel néz bárkinek a szemébe. Hidd el nekem, Laci, sokkal jobb felemelt fővel élni, mint lesütött tekintettel sunnyogni. Tiszta szívemből kívánom, hogy megtapasztalhasd ezt az életminőségi különbséget!

Befejezésképpen, kárpótlásul a levelem okozta kellemetlenségért, az egyik legnagyobb írónk, Wass Albert Üzenet haza című versére szeretném ráirányítani a figyelmedet. Az egészet nem másolom ide, csak egy részét idézem, ízelítő gyanánt:

Attól tartok, hogy talán nem kellőképpen világos, mi az igazi és a végső célom, ezért itt a legvégén külön kiemelem: nem nagy és látványos elszámoltatásra vágyom, ahol először engem tesznek mérlegre, aztán valamikor később majd téged. Azt szeretném, ha tudnék helyesen élni, úgy, hogy senkinek se legyen oka számon kérni engem, különösen ne a jó embereknek. A gonoszoknak szívesen leszek szálka a szemében, mert a tisztesség, a becsület és az igazság, azaz a jók győzelme fontosabb számomra, mint az időleges és hamis háborítatlan békeérzet. Mert ott, ahol nincs tisztesség és becsület, ahol nem győzedelmeskedik az igazság, ott a béke s a háborítatlanság is csak átmeneti és látszólagos lehet. Azt szeretném, hogy amennyiben jó embernek tartod magad, úgy viselkedj és cselekedj is jó emberhez illően, hogy megvalósulhasson a korábban már idézett vers költőjének víziója:

Laci! Halld meg e szavakat!

Szaszka, 2010. május 30.

(Kuruc.info)