Több mint egy hete zajlik a labdarúgó-világbajnokság Dél-Afrikában, így számos értékes tapasztalattal gazdagodtunk a helyszínen a szervezéssel és az előzetes félelmek beigazolódásával kapcsolatban. A legnagyobb problémának tartott biztonsággal egyelőre nincs különösebb gond, de kisebb-nagyobb szervezési hiányosságok azért akadnak. Ilyen például, hogy több újságíró is jegy nélkül jutott be meccsekre, míg mások az előre lefoglalt belépő ellenére is hoppon maradtak.

Dajka Balázs helyszíni jelentése Johannesburgból 

Az elutazás előtt a legtöbben azzal riogattak, hogy Dél-Afrikában naponta rengeteg a gyilkosság és az erőszakos bűncselekmény, és bár voltak rablások, támadások a turisták és az újságírók kárára, szerencsére egyelőre nem ezektől hangos a vébé. A stadionok környékén rengeteg a rendőr, a szurkolók pedig nem egymással, hanem a meccsel foglalkoznak, így igazán ünnepi a hangulat, konfliktust eddig nem láttunk. A helyiek többsége barátságos, persze vannak olyanok is, főleg a szegény rétegekből, akik próbálják kihasználni a külföldiek megnövekedett jelenlétet, és minden alkalmat megragadnak arra, hogy pénzt kérjenek.
 
Ha valaki betartja az itteni játékszabályokat, akkor elkerülheti a rázós szituációkat, lehet tudni ugyanis, melyek azok a területek Johannesburgban, ahol nem érdemes egyedül mászkálni. Van, aki ennek ellenére biztosra megy, tudunk olyan helyi magyarról, aki a város elegánsabb felén lakik, de ha sétálni indul, magához veszi az engedéllyel tartott pisztolyát.

A biztonsággal tehát nincs gond, bár azért nem voltunk nyugodtak a Nemzeti Sport-os és Duna tévés kollégákkal, amikor egy ízben elkavarodtunk az Ellis Park nem túl bizalomgerjesztő környékén. A rengeteg járókelő ránk se hederített, de azért nem bántuk, amikor az egyik rendőrt sikerült megtéveszteni a nem létező parkolójeggyel, és ezzel bejutottunk a kordonnal elzárt biztonságos zónába.

A világbajnokság elején még a fekete egyenruhába öltözött biztonságiak teljesítettek szolgálatot a stadionok körül, az ő helyüket a rendőrök vették át, de hiába kérdeztük, összefüggésben van-e ez azzal, hogy a biztonságiak többször is tüntettek az alacsony bérek miatt, hol csak sejtelmes mosoly volt a válasz, hol annyi, hogy a rendőrség jobban tud vigyázni az emberekre.
 
Hogy a jóindulat vagy a figyelmetlenség az oka, nem tudni, de a média képviselőit nem túl szigorúan ellenőrzik, így fordulhatott elő, hogy az egyik kolléga jegy nélkül jutott be a Brazília-Észak Korea találkozóra, de az interjúk készítésére kijelölt vegyes zónába is be tudott lógni az arra feljogosító kártya nélkül. Egy másik újságíró a Szerbia-Ghána meccsen a médiatribün helyett a szurkolói szektorban keresett helyet magának, és egészen a lelátó aljáig eljutott, anélkül, hogy bárki megállította volna. A szurkolókat viszont alaposan átvizsgálják, legalábbis a stadion első bejáratánál, az argentin-dél-koreai meccs előtt próbaképpen a drukkerek számára fentartott kapunál mentem be, és a rendőrök a hátizsákomat és a laptoptáskát is kipakolták.
 
A jegyek elosztása egyébként sarkalatos pont, ahány meccs, ahány stadion, annyi szokás: van, ahol nem kell külön regisztrálnia magát az embernek, ha várólistás, máshol viszont jeleznie kell, hogy jelen van, különben kimaradhat a nagy tülekedésből. És előfordul, hogy akkor sem kell lemondani a meccsről, ha a várólistás jegyek is elfogytak, az argentin-dél-koreai találkozón például negyed órával a kezdés után a pult alól még előkerült pár belépő, így a lemaradók is bejuthattak. Mint ahogy az sem garancia a bejutásra, ha valakinek van visszaigazolt jegye, két dél-afrikai újságírónő például azért esett neki az Ellis Park médiapotentátjának, mert előre jelezték telefonon, hogy késni fognak a jegyátvételről, mégis elpasszolták a belépőiket. Nem ez az egyetlen furcsa dolog a sajtóközpontban, azt sem sikerült még megfejteni, mi a logika abban, hogy kinn 5 fok van, de odabenn még ennél is hidegebb, mivel ezerrel megy a légkondi.
 
Hogy a jelenlegi technológiai helyzetben is lehetnek kommunikációs fennakadások, azt az egyik argentin sajtótájékoztatónál sikerült megtapasztalni, a média részére fenntartott csatornán ugyanis a csapat szállására hirdették meg fél kettőre az eseményt, amely valójában délben volt a pretoriai stadionban. Hogy nem csak minket sikerült megtéveszteni, azt mutatta, hogy brazil, orosz vagy angol újságírók is furán néztek a bejárat előtt, igaz, gyanús volt, hogy a zajos argentin médiahad nem nyüzsgött a helyszínen.

Ennél nagyobb probléma azonban sose legyen, a sok negatívum és kritikus hang ellenére mind Dél-Afrika, mind a szervezők átmentek eddig a vizsgán.

(origo)