Az elmúlt évtizedek gazdasági-társadalmi, valamint technikai fejlődése azonban felvetette a kérdést: hogy maradhat piacképes egy közszolgálati médium az egyre inkább terjedő kereskedelmi kínálat mellett? Ráadásul egyre jellemzőbb, hogy a mindenkori hatalom igyekszik nyomást gyakorolni a médiára, nem csupán a háttéralkuk révén, hanem a hírműsorok kisajátításával. Ez a tendencia azonban meglehetősen káros hatással bír a közérdekhez fűződő témák ismertetésében, valamint megvitatásában.

A közszolgálatiság mintapéldájának mai napig a brit BBC-t hozzák fel, amely a világ legnagyobb műsorszolgáltatója. A BBC azonban túlmutat az egyszerű közszolgálati funkción, olyan nemzeti intézmény, mely hozzátartozik a brit tradíciókhoz, a történelmi örökséghez. Fennállása óta természetesen többször is végrehajtottak strukturális, illetve technológiai reformokat, a médiabirodalom ethoszát azonban nem ásta alá sem kormány, sem válság, sem pedig a népharag. A nemzetközi versenyképességet úgy sikerült megőrizni az elmúlt évtizedben, hogy a tájékoztatás, nevelés és szórakoztatás hármas küldetése ne szenvedjen csorbát, sőt a BBC továbbra is több nemzetközi tudósítást készít, mint bármely más szervezet. A világ első számú médiabirodalma nem csupán hazai sugárzású tv-adót, illetve rádiócsatornát üzemeltet, de kiterjedt online szolgáltatásokkal is rendelkezik.

A társaság honlapja gyakorlatilag Európa leglátogatottabb portálja lett. A felmérések szerint az elmúlt két évben a brit lakosság közel 80 százaléka minden héten belenézett a tv-adó műsoraiba. A BBC össznézettsége mintegy 30 százalékos, ami a magyar MTV többszöröse. A britek zöme heti rendszerességgel igénybe veszi az orgánum valamelyik szolgáltatását, és bevallásuk szerint hiányozna nekik a nemzeti intézmény, ha nem lenne.

Összehasonlítva más tartalomszolgáltatókkal feltűnő különbség az is, hogy a hazai sugárzású műsorokban, valamint a szigetországban elérhető internetes oldalakon nincsen reklám, a BBC ugyanis az előfizetési díjból, illetve a magas népszerűségnek örvendő drámai sorozatok és dokumentumfilmek értékesítéséből tartja fenn magát. Az üzemben tartási díjat - mely havonta körülbelül néhány ezer forintot tesz ki - minden olyan brit háztartásnak, vállalatnak vagy szervezetnek be kell fizetnie, amely rendelkezik televíziós adás közvetítésére alkalmas eszközzel.

A jogi háttér

A BBC-t három törvény szabályozza alapvetően. Hagyományos értelemben vett alkotmány híján a kommunikációs területre vonatkozó legfontosabb jogi szabályozás a 2003-as kommunikációs törvény, amely létrehozta az Ofcomot, a szabályozó hatóságot. (A műsorszolgáltatás állami felügyeletét a kulturális, média és sportminisztérium (DCMS) tartja a kezében.) A kommunikációs törvény előírja a műsorszolgáltatók számára az elvárható pártatlanságot és az elvárható pontosságot is, melyek részletes irányelveit az Ofcom hatáskörébe utalja.

A másik két jogi pillér tulajdonképpen a vállalat alapító dokumentumai: a Royal Charter - királyi okirat, valamint az Agreement - egyezmény. A királyi okirat rögzíti az irányításai elveket, a célokat, illetve a BBC alkotmányát. Az egyezmény pedig lényegében egy megállapodás a társaság és a kormány között, mely a finanszírozás kérdései mellett a szakmai és etikai alapelveket tartalmazza. A királyi kartát formálisan az uralkodó, gyakorlatilag a parlament bocsátja ki. A modernizációs követelmények szellemében az okiratot tíz évente megújítják - több éves(!) társadalmi vitát követően. A jelenlegi okirat 2007-ben lépett hatályba, és 2016-ig van érvényben. A vita során minden, az alapdokumentumokban szabályozott kérdésről szó esik, természetesen minden oldal bevonásával. A vita eredménye a Green Paper, majd a miniszteri szintű javaslat, a White Paper, melyről a kormány előterjesztése után végül a parlament hoz döntést.

A BBC-t a felügyelő testület irányítja, ami megállapítja a stratégiai irányokat, azok gyakorlati megvalósításáról pedig a végrehajtó tanács gondoskodik. A tanács teljesítményét évente megvizsgálják. A kormányzótanácsban 12 ember ül, s mikor egy tagság megüresedik, a pozíciót nyilvánosan meghirdetik. A jelentkezőket aprólékosan ellenőrzik, az értékelő bizottság pedig javaslatot tesz a kormánynak.

A pártatlanság garanciái

A nyilvánvaló hibák ellenére a pártatlansági elv létét jól bizonyítja, hogy a karta felülvizsgálata során soha nem merül fel a BBC függetlenségének torzulása. A rendszer tehát nem nyikorog, aminek több oka is van. Egyrészt a vállalat rendkívüli mértékű presztízsre tett szert, sok esetben többször hivatkoznak híradásaira, mint a helyi tartalomszolgáltatók adásaira, cikkeire. Másrészt kiegyensúlyozott hátteret biztosítanak a pártatlan közszolgálat számára azon tényezők, melyek a működő értékek folytatólagosságát hirdeti. Például kormányváltáskor nem cserélik le az egész közigazgatást a portásig, nem is beszélve a médiában bekövetkező változásokról.

A BBC egészen speciális foglalkoztatási szerkezetben gondolkodik: az újoncoknak gyakorlatilag egy életre szóló viszonyt kínál. Az újságírók olyan szocializációs folyamaton mennek keresztül a képzés során, mely generációk óta változatlan. A képzés, egyben a szakmai munka egyik központi eleme a rendszerbe épített ellenőrzési mechanizmusok, melyek minden szinten szabályozzák a felmerülő kérdéseket a gyakornoktól kezdve a szerkesztőn át a vezetésig. Tehát a szerkesztők, műsorkészítők is ugyanúgy értékelést adnak a vezetés felé, ahogy utóbbi a parlament felé teszi évente, megvalósítva így az állandó párbeszédet és visszacsatolást. Ezt a rendkívül sokrétű elvárás-rendszert egyébként az egyezmény elő is írja, így a hatáskörök pontos elosztásával tökéletesen megvalósul a szakszerű és szakmailag kifogástalan szabályozás.

Látható, hogy a külső-belső mechanizmusok rendszerbe építésével professzionális módon működik a vállalat a nélkül, hogy a pártok naponta kopogtatnának a szerkesztők ajtaján. Magyarországon hosszú idő óta él az a médiamodell, mely a műsorpolitika központjába elsősorban nem a nézőt, hallgatót helyezi. A közszolgálati médiumok ide-oda hajigálása azt eredményezte, hogy meghonosodott a politikai befolyásolás, illetve a döntésképtelenség, mely számos esetben fej nélküli intézményeket eredményezett. A kormánypárt új médiacsomagja pedig ha lehet, még inkább politikai ellenőrzés alá vonná a médiát, ami a közszolgálati orgánumok mellett az írott, az online sajtóra, valamint a kereskedelmi rádiókra és televíziókra is vonatkozna. A társadalmi kontrollt viszont a legkevésbé sem a szakmai szervezetekre bízná, hanem a történelmi egyházak mellett például a Magyar Kereskedelmi és Iparkamarára, a Magyar Tudományos Akadémiára vagy éppen a Magyar Olimpiai Bizottságra, melyek vezetői közül ketten is indultak a Fidesz színeiben. (Az MTA elnöke a Fidesz egykori minisztere és képviselője, Pálinkás József, a MOB-é pedig a fideszes házelnök, Schmitt Pál.)
(Népszava)