Az angol lapok amilyen lelkesen tömjénezték a labdarúgó-válogatottat a világbajnokság előtt, annyira kíméletlenül ostorozzák Fabio Capello csapatát az Algéria elleni 0-0-s döntetlen után. A cikkek szerzői elátkozott mezről, kollektív rémálomról, és beváltatlan ígéretekről írnak.

A Guardian jegyzetírója szerint újabb példáját láthattuk annak, hogy omlanak össze "kiváló, néha már zseniálisnak látszó játékosok, abban a pillanatban, ahogy felveszik az elátkozott mezt." Ami éppen fordítva működik, mint a szuperhősök dressze: ahelyett, hogy különleges képességekkel ruházná fel viselőjét, ebben az esetben "a nagyszerű focistákból középszerű srácok lesznek".

Az Independent szakírója, Sam Wallace nem kíméli a csapatot, amelyik szerint pénteken este "megtestesítette a nemzet kollektív rémálmát", a játékosok pedig csak lézengő idióták voltak, akiknek most szembe kell nézniük a ténnyel, hogy akár ki eshetnek a C csoportból. Az angol tábort egy kifosztott városhoz hasonlítja égő házakkal és kétségbeesett emberekkel. "És bár Anglia még nem esett ki a világbajnoksságról" - teszi hozzá - "pénteken este néha úgy tettek a játékosok, mintha már haza készülnének."

A Daily Mail írására sem a dicsérő szavak jellemzőek. Matt Lawton szerint az angol csapat tipikusan olyan társaság, "amelyik sokat ígér, aztán keveset teljesíti, amit pedig mégis valóra vált ígéreteiből, abban sincs sok köszönet".

A Southampton futballistája, Jamie Redknapp is a Daily Mailnek blogol, ő az angol válogatott felállását kritizálja, nem értve, hogy a klubjaikban egy-egy poszton jól tejesítő játékosok, miért nem játszhatnak ugyanabban a szerepkörben a válogatottban is? "Például Wayne Rooney, ahogy a Manchester Unitedban, úgy a válogatottban is a támadó ék csúcsán kellene, hogy álljon. Mögötte Gerrardnak és Lampardnak kellene osztogatnia, a bal szélen Joe Cole-nak, a jobb szélen pedig Aaron Lennonnak kellene száguldoznia. Ilyen egyszerű, és nem értem, hogy Capello miért komplikálja ezt túla?"

A Telegraph cikke megdicséri az első világbajnoki meccsét játszó Gareth Barryt és a kapuban Robert Greent váltó David Jamest is. Rob Kelly, az egykori élvonalbeli futballista, most a Sheffield Wednesday szakvezetőjének asszisztense, másodállásban pedig blogot ír a Telegraph honlapján. Ő azt a költői kérdést teszi fel, hogy vajon Anglia és Franciaország közül melyik csapat volt a rosszabb? "A francia játékosoknak szerencséjük van, mert Raymond Domenech elviszi a balhét, tartja a hátát a média rázúduló össztüzében. De vajon Fabio Capello hajlandó-e erre az Algéria elleni meccs után?" Kelly szerint a pénteki meccs az egyébként is rendkívül alacsony színvonalú vébé legrosszabb mérkőzése volt, és Capello egyetlen szerencséje francia kollégájával szemben, hogy csapatának még így reális esélye van a továbbjutásra.

A Sun hozza a bulvárlaptól elvárt és megszokott színvonalat. Azt ugyan még nem írta le a lap szakírója, hogy "Fabio Capello mondjon le", de az már megtörtént, amire még Angliában is nagyon kevesen számíthattak: a válogatott két dél-afrikai meccsének fényében felmagasztalódott Sven-Göran Eriksson személye és munkássága. "Tartozunk egy nagy bocsánatkéréssel Erikssonnak, akit annyit bántottunk, amiért mindig kiesett a válogatottal a legjobb nyolc között (két vb-n és egy Eb-n történt ez meg). A mostani produkció fényében az ő munkássága szinte a válogatott aranykorának tűnik."

A Mirror munkatársa a büszkeséget, a siker utáni vágyat és a harci szellemet hiányolta pénteken este. "Emlékeim szerint ez volt minden idők legreménytelenebb, legostobább angol válogatott mérkőzése."

A Guardian vezető futballszakírója, Kevin McCarra szerint még nem szálltak el az angol remények, hiszen a válogatott még továbbjuthat, egyszer pedig még az is megtörténhet, hogy Capello összes elképzelése varázsütésre valósággá válik. "Most azonban Angliának összeszorított foggal kell küzdenie, a játékosoknak pedig a megdicsőülés helyett a továbbjutásra kell koncentrálniuk."

(origo)