A médiacsomagnak csak egy részét tárgyalná nyáron a parlament, az alkotmányosan aggályos válaszadási jog elfogadását szeptemberre halasztanák. Úgy tudjuk, azért döntöttek így, hogy kikerüljék az augusztusig regnáló Sólyom Lászlót, mert szinte biztosak abban, hogy a köztársasági elnök előzetes normakontrollt kérne az Alkotmánybíróságtól (Ab). Őszre azonban már a Fidesz által megválasztott új államfő lesz hivatalban, és addigra az Ab két új, Fidesz által választott taggal egészülhet ki. Egyikük biztos Bihari Mihály lesz.

Ugyanakkor az öt csomagból álló tervezet többi részéről már jövő héten szavazhatnának. Rogán Antal a tervezet egyik benyújtója ezt úgy magyarázta: működőképes és olcsóbb közmédiumokat szeretne a Fidesz, ezért azokat a módosításokat, amelyek a média működését kiegyensúlyozottabbá és olcsóbbá teszik, még a nyári ülésszak alatt végigviszik a parlamenten. Csak a "médiaalkotmánynak" nevezett, a tartalmak alapvető szabályairól szóló módosító javaslatot halasztják az őszi ülésszakra. Ez pedig éppen az alkotmányosan aggályos javaslat. Rogán azonban vélhetően nem egyeztetett a kormányfővel, Orbán Viktor ugyanis tegnap indítványozta Schmitt Pál házelnöknél az Országgyűlés rendkívüli ülésszakának összehívását. Levelében még a médiacsomag mind az öt javaslata szerepel.

További módosításokat is bejelentett Rogán. Így az úgynevezett Közszolgálati Közalapítvány kuratóriumi tagjainak száma az előzetesen tervezett öt helyett nyolc lesz, amelybe hármat a kormánypártok, hármat az ellenzék, kettőt pedig a Médiatanács delegálna. (Maga a Médiatanács, amely az ORTT helyett jönne létre, ötfős lenne, amelynek tagjait és elnökét az Országgyűlés választja 9 évre.) Vagyis az ellenzéknek tett látszatgesztus ellenére továbbra is a kormánypártok uralnák a közalapítványt. De nemcsak ez az egyetlen probléma a Közszolgálati Közalapítvánnyal, hiszen a közmédiumok felügyeletét ezentúl ez az egyetlen szervezet láthatja el. Megszűnik tehát a közmédiumok külön közalapítványa, a Magyar Televíziót, a Duna Televíziót, a Magyar Távirati Irodát és a Magyar Rádiót ezentúl nem egy-egy tulajdonosi jogkörrel felruházott kuratórium felügyeli. A tét pedig nem kicsi, ez testület rendelkezik majd az intézmények vagyonról is. Csakhogy míg a Magyar Televízió a csőd szélén van, a dolgozók bérének kifizetése is bizonytalan, a Magyar Rádió tavalyi nyeresége 187 millió forint volt. Amit az egyik médium megtermelt, annak a babérjait arathatja majd le a másik.

A tervezet őszre halasztott része pedig kísértetiesen egybecseng az 1914-es sajtótörvénnyel. Akkor az "európai normákhoz igazodás jegyében vezették be a helyreigazítási kényszert és a kártérítési kötelezettséget". Akkor is volt olyan politikus aki túl szabadnak érezte a sajtót; Tisza István miniszterelnök több alkalommal is beszélt a sajtó megrendszabályozásának szükségességéről. 1913-ban kiadatta vitára a törvényt az érdekelt szervezeteknek és a parlamenti bizottságoknak. Hatalmas tiltakozási hullámot indult el amiatt, mert előzetes szakmai véleménykérés nélkül készült el a javaslat, s csak igen szűkre szabott vitát engedélyeztek: volt tiltakozó nagygyűlés a Vigadóban, tiltakozott a volt igazságügyminiszter, az ügyvédi kamara, és az összes szakmai szervezet. A leghűbb Tisza-pártiak is, beleértve Rákosi Jenőt is, ellenezték a tervezetet. Ennek ellenére 1914. április 11-én életbe léptették az új törvényt, amelyre a kortársak azt mondták, hogy nem "törvény a sajtóról", hanem "törvény a sajtó államosításáról". Az új sajtótörvény helyreigazítási kényszert írt elő olyan esetre is, amikor a valóságnak megfelelt a sajtóközlemény, ha bizonyos formai megkötéseknek nem tett eleget, és törvénybe iktatta a kártérítési kötelezettséget.

A mostani tervezet szinte szóról szóra ezt tartalmazza: a jövőben nemcsak akkor kérhet valaki helyreigazítást, ha valótlan tényt írnak róla, vagy valós tényt hamis színben tüntetnek fel vele kapcsolatban, hanem akkor is, ha úgy érzi, megsértették a becsületét vagy belegázoltak emberi méltóságába. Ezekben az esetekben ugyanakkora terjedelemben, ugyanolyan feltételek között válaszolhat az őt sértő tartalmakra. Ráadásul az eddig hatályos helyreigazításra vonatkozó szabályokkal ellentétben a tervezet válaszadási jogról beszél. Ez azt jelenti, hogy nem csak a ténybeli hibát pontosíthatja a magát megsértve érző fél, hanem tulajdonképpen közölheti saját cikkét a tartalomszolgáltatónál. Az újságírói és szerkesztői szabadság megszüntetését uniós elvárással magyarázzák. Valójában ez az elv nemcsak a magyar, hanem az uniós alkotmánnyal is ütközik, és a szakmai szervezetekkel történő egyeztetés, csakúgy mint 1913-ban, most is elmaradt.
(Népszava)