Az Országgyűlésben a Fidesz képviselői számtalanszor említik, hogy ami a választásokon történt a szavazófülkékben, forradalom volt. Már számtalanszor kértem őket, hogy ne használják ezt a szót 53%-os választási győzelmükre. Nem azért, mert savanyú a szőlő, és el akarnánk venni a nagyarányú győzelmük felett érzett mámorukat, hanem azért, mert egy ilyen siker, még ha óriási méretű is, még ha 2/3-os mandátumtöbbséget hozott is a konyhára, egyszerűen nem forradalom.

Más országokban ennek a szónak a jelentése sok esetben a destruktivitással, a tradíciók elleni agresszióval forrt össze, de nekünk 1848-at és 1956-ot jelenti. A forradalom nekünk, magyaroknak szent szó. A szent dolgokat pedig az ember tiszteli, és tisztaságukat féltve őrzi. Sok barátommal kerültem nézeteltérésbe, amikor 2006 őszén az utcai eseményekre azt mondták, hogy az forradalom volt. Bár nagyon csábító érzés nagy szavakat használni egy-egy fontos esemény kapcsán, de akkor is azt mondtam, hogy ne tegyük ezt. 2006-ban fellázadt a nép, de az nem volt forradalom. Hiányzott az 1848-hoz vagy 1956-hoz hasonló nemzeti összefogás és a forradalmi program. Forradalmi helyzet volt, az igaz, de a forradalom elmaradt. Hogy miért, az most nem ennek az írásnak a tárgya. A lényeg, hogy a forradalom szót nem használhatjuk úton-útfélen, mert azzal annak jelentését devalváljuk.

A Fidesz persze ragaszkodik a szó használatához. Lelkük rajta. De nézzük, mit is jelent ez a szent szó a Fidesz számára jelenleg. (...)