Argentína második mérkőzését is megnyerte a világbajnokságon, pedig voltak olyan időszakai a Dél-Korea elleni találkozónak, amikor annak a lehetősége is felmerült, hogy Diego Maradona csapata elpackázza a kétgólos előnyt. A meccs során végigkísértük a nem kevés színészi tehetséggel megáldott argentin kapitány minden mozdulatát a peckes járástól kezdve az ideges toporgáson át egészen a gólokat követő eufóriáig. Bár a négy gól önmagáért beszél, igazat adunk annak a brazil újságírónak, aki az argentin csapatot egy olyan nőhöz hasonlította, akin első ránézésre minden rendben, de aztán kiderül, hogy vannak rajta szépséghibák.

Dajka Balázs helyszíni jelentése Johannesburgból

Diego Maradona változtatott korábbi szokásán, félredobta a melegítőt, és ahogy az első meccsen, úgy most is szürke öltönyben dirigálta fiait. A technikai zónát nem neki találták ki, az argentin vezér szerencséjére sem szögesdrót, sem villanypásztor nem választja el az edzők számára fenntartott részt a pályától, így többször is szinte a pályán belülről követte az eseményeket.

Lehet, a kétgólos előny tette, de Argentína Diegója meglehetősen peckesen, büszkén masírozott fel-alá a kispad előtt, kezek elöl karba téve, pocak kissé kitolva, bár a lelke mélyén valószínűleg arra vágyott leginkább, hogy bemenjen, elkérje a labdát valamelyik középpályástól, aztán Messivel együtt kigurigázza a védelmet.

Di Maria óriási bombáját nem hagyta reakció nélkül, nagy tapssal jutalmazta a góltól a koreai kapus bravúrja által megfosztott szélsőt, majd percenként fordult hátra, hogy megossza észrevételeit a kispaddal. A hevesebb vérmérséklet mellett valószínűleg a tudat, hogy minden mozdulatát kamerák figyelik, lehetett az okozója annak, hogy Maradona az összes csapata ellen ítélt összes szabadrúgásánál teátrális mozdulattal értetlenkedett, kezeit előbb széttárta, majd az oldalához csapta, igaz, játékosként sem az a fajta volt, aki könnyen átsiklott egy-egy ítélet felett.

Messi szólója, majd centikkel mellé szálló emelése után dühösen paskolt a levegőbe az argentinok kapitánya, aki már azon agyalhatott, milyen jó lesz bevonulni a jó meleg öltözőbe a johannesburgi hidegből, amikor Demichelis flegmázása után Korea szépíteni tudott. Jött is az újabb magánszám, a kapitány előbb a fejét fogva szentségelt, majd tapssal próbálta biztatni, vigasztalni csapatát.

A második félidő elején ismét színészi vénáját villantotta meg, Messi levágódó lövésénél és egy kimaradó helyzetnél is összevissza csapkodott a levegőben, azon méltatlankodva, hány ziccer kell még fiainak egy gólhoz.

A szünet után felbátorodtak az ázsiaiak, és simán egyenlíthettek is volna, de Jom Ki Hun az oldalhálóba püfölte a labdát óriási ziccerben, Maradona meg sem rezzent, a koreai drukkerek egy része viszont csak a háló zörgését érzékelte, és gólt ünnepelt, a mellettük állóknak egy percbe telt elmutogatni, hogy minden maradt a régiben.

Ebben az időszakban benne volt a meccsben, hogy Korea egyenlít, a peckes járás ideges toporgássá változott, elnézve az argentin védelem ingatagságát, nem csoda, hogy Maradonából a maradék higgadtság is elpárolgott.

"Ez a csapat egy nőre emlékeztet engem, megnézed az arcát, és tetszik, amit látsz, aztán amikor alaposan végigfuttatod a tekinteted rajta, már rájössz, hogy vannak rajta kisebb-nagyobb hibák" - utalt a mellettem ülő brazil újságíró arra, hogy az argentinok elsőrangú csatársora mellé igencsak bizonytalan védelem társul.

Maradona minden alkalmat megragadott, hogy magára terelje a figyelmet, egy pályáról kirepülő labdát például sarokkal tett vissza, amit hatalmas ovációval fogadott a stadion népe.

Negyedórával a vége előtt a Maradona család újabb tagja kapott szerepet, a kapitány veje, Agüero lépett pályára, a lecserélt Tévezt pedig nagy vehemenciával ölelgette Diego. Az andaxinnal felérő harmadik gól után Maradona az edzői stáb tagjaival járt körtáncot, majd méterekről ugrott egy cserejátékos ölébe, ő is érezte, itt már nem lehet baj.

Pár perccel később megismétlődött a jelenet, ekkor viszont már nem tett kivételt a cserékkel, gondosan lepacsizott mindenkivel, majd lehívta a triplázó Higuaínt, akit az ökleit rázva fogadott, hosszasan megölelt, majd barátilag megbúbolt. A stadionban ekkor már igazi argentin fiesta uralkodott, az otthoni szokásoknak megfelelően sálakat, zászlókat pörgetve örömködtek a dél-amerikaiak, a koreaiak pedig az ázsiaikra jellemző fegyelemmel viselték a nagy verést.

Maradona a háromgólos előny ellenére sem kapcsolta magát stand by üzemmódra, az ellenfél támadásainál az oldalvonalat taposva mutatta, hogy zavarják meg a labdást, majd Agüero helyzeténél nagyokat ugrálva, kezét imára kulcsolva konstatálta, hogy meg kell elégednie a 4-1-gyel. A lefújás után járt az ölelés és a vállveregetés minden játékosának, a továbbjutás ezzel minden bizonnyal megvan, Maradona pedig egy időre biztosan lehalkította azokat, akik rendre edzői képességeit kritizálják.

(origo)