Úgy tűnt, a fejlődő országok profitálnak a nyugat luxusából: a sűrűn lecserélt elektronikus készülékek (úgyis mint mérgező e-hulladék) importja bevételhez juttatta az afrikai és távol-keleti nemzetgazdaságokat, és fém-alapanyaghoz a feldolgozóipart. Elsősorban az Egyesült Államok, Oroszország, Japán juttatta hardver-szemetét hatalmas hajórakományokként a harmadik világba - egyre nagyobb mennyiségben.

Csakhogy a kidobott komputerek, tévék, frigók károsítják a környezetet és egy részük veszélyezteti az emberi egészséget. Időnként radioaktív masinák és alkotóelemek kerülnek a szegény országokba a megfelelő ellenőrzések elmulasztása miatt. Néhány hete radioaktív fémdarabok okoztak sugárzást New Delhi egyik szegénynegyedében, ahol kis boltok foglalkoznak különféle fémek gyűjtésével, amelyek onnan az öntődébe kerülnek. Hét személy került kórházba, s a rendőrség lezárta a körzetet, amely mindössze 16 kilométerre található a Parlamenttől, állítja a New York Times. Az ellenőrzés során nyolc sugárzó tárgyat gyűjtöttek be az egyik boltból, kettőt pedig másik két helyről.
A sugárfertőzés jelei A Delhi-ben történt megbetegedések hasmenéssel kezdődtek. Néhány nap múlva fekete foltok jelentek meg a bőrön, amelyek gyorsan elterjedtek a kezeken és az arcon. A nyelv és a körmök bekékültek.Európába is behozzák a radioaktív fémeket

Tavaly indiai fémrakományt állítottak meg a kikötői hatóságok Európában, mert műszerek magas sugárzást mutattak ki rajta. A fém újrahasznosított volt, más gépekből kinyert, felizzított és újraöntött fém-anyagokat tartalmazott, ám az ellenőrök Cobalt-60-at találtak benne, ami radioaktív izotóp. A mérések szerint ugyanez az izotóp volt a New Delhiben történt sugárfertőzés oka is. Ezt az elemet általában az élelmiszerek mikroorganizmusait kiölő (gépesített) kezeléskor, valamint a rákos sejtek kezelésére szolgáló kórházi berendezésekben használják.

Egyelőre nem tudták kimutatni, hogy a New Delhiben talált sugárzó fémhulladék importált hulladékszállítmányból származik-e. Didier Louvat a Nemzetközi Atomenergiai Ügynökség (I.A.E.A.) részéről azt nyilatkozta, 2009-ben a szervezet 196 nukleáris vagy radioaktív incidenst jegyzett fel. Ezek oka olykor a begyűjtött, újraöntött fémekben keresendő (2007-ben "csak" 140 esetről tettek jelentést). Az "elárvult", gazdátlan radioaktív fémek gyakran kötnek ki vasszállítmányokban, majd öntödékben, ahol újra felhasználják ezeket az elemeket.

Ha nem radioaktív hulladékról van szó, az e-szemétben lévő ólom- és higanykoncentráció még mindig kritikus tényező. Márpedig mindkét vegyület alapvető alkotóeleme az elektromos készülékeknek. Nemzetközi szinten a Bázeli Konvenció szabályozza a veszélyes hulladékok kereskedelmét -beleértve az e-szemetet is- és 165 ország tartozik a hatálya alá.

A New York Times mégis "homályosnak", vagyis átláthatatlannak titulálta a globális hulladék-kereskedelmet: az USA ugyanis nem csatlakozott a bázeli egyezményhez - bár az amerikai környezetvédelmi hatóság, az EPA e kérdésben már működtet egy Responsable Recycling (R2, Felelős Újrafelhasználás) nevű programot termékgyártók számára, ezt azonban környezetvédők túlságosan megengedőnek találják. Az R2 megengedi az e-szemét exportálását, amennyiben az nem ütközik a fogadó ország törvényeibe és nem sérti meg az ott honos környezetvédelmi és egészségügyi előírásokat.

A környezetvédők álláspontja az, hogy be kell tiltani az egészségre és természetre káros e-szemét kereskedelmét. A nehézipari szereplők úgy érvelnek, az újrafelhasználás bátorítása lenne a cél, nem a szemétkereskedelem betiltása.

Az Egyesült Államokban a Basel Action Network (BAN) igyekszik megfékezni az e-szemét exportját. A BAN E-Steward nevű programja áprilisban indult el, amely újrahasznosítókat és készülékgyártókat tömörít és tagjai számára megtiltja a mérgező és működésképtelen e-szemét exportálását a szegény országokba. A BAN, mint minden szelektív hulladékgyűjtést koordináló rendszer, licencdíjat szed be tagjaitól (egy közepes cégnek 15 000 dollárt kell fizetnie), cserébe a cég használhatja kommunikációjában és termékein az e-Steward logót.

Az elektronikus szemét világkörüli útja * Az ABI Research adatai szerint 2009-ben 53 millió tonna elektronikus szemetet ”termelt” az emberi civilizáció
* Az e-szemétnek mindössze 13 százalékát hasznosítják újra
* Ebből a 13 százalékos mennyiségből tavaly 5,7 millió dolláros bevételt generáltak az újrahasznosítással.
* 2014-re az újrahasznosítás globális forgalma várhatóan 14,6 millió dollárra nő. A BAN részt vett az R2 kialakítását övező tárgyalásokban. De a BAN szigorúbb szabályokat állított fel a maga illetőségi körén belül. Az R2 például lehetővé teszi a büntetésüket töltő fegyencek munkaerőként történő alkalmazását, a BAN nem. Az R2-be 8 feldolgozó üzemet fogadtak be, a BAN e-Steward programjába 3 vállalat 5 üzemét vettek fel. A vállalatok korunk nagybani géppark-amortizálói. A két program ezért próbálja bevonni a nagyvállalatokat az újrafelhasználásba: a BAN-nek többek közt a Samsungot, a Bank of Americát, a Wells Fargót, a Capital One Financialt sikerült megnyernie az e-Steward Enterprise nevű kezdeményezésébe. Vannak vállalatok, mint például a Hewlett Packard, melyek egyik programban sem vesznek részt, mert maguktól vállalták, hogy nem exportálnak e-szemetet a fejlődő országokba. Igazából ide kellene eljutniuk a multinacionális cégeknek. 

(Piac és Profit)