Az előzmény

Róbert (Róth) László újságírót /1926, Pécs, Müncz Erzsébet/ 1968-ban vette szigorúan titkos "SZT" állományba a BM III/I hírszerő csoportfőnökségének 3. osztálya, miután előtte 1962-től hálózati besúgóként pedálozott oly sikeresen, hogy a legmagasabb minősítést, a "titkos munkatárs"-at (tm.) érdemelte ki.

1961 és 1966 között az MTI és a Népszabadság tudósítójaként dolgozott Rómában, majd ugyanott 1968-tól 1973-ig a K-232-es hírszerző főoperatív beosztottként őrnagyi rangban a vatikáni felderítés, kapcsolatteremtés, informátorok beszervezése volt a feladata, másfelől a hazai egyházpolitikával együttműködni nem akaró "reakciós erők" nemzetközi lejáratása, kiszorítása, megosztása. (1960-ban kiutasították Franciaországból, beutazási tiltását csak 1967-ben oldották fel.) 1973-ban áthelyezték a saigoni rezidentúrára diplomata beosztásba, ahonnan 1974-ben hazarendelték, mert nem voltak megelégedve vele: sorozatosan megsértette a hírszerzés fegyelmi és biztonsági szabályait, veszélyesen önállósította magát, visszatérő konfliktusai voltak Rybka Géza alezredessel, a rezidentúra vezetőjével, aki szerint Róbert ismeretei, eszközei és módszerei amatőr hálózati színvonalon maradtak, eredményeket - egy dél-vietnami kommunista mérnöknő beszervezésén kívül - nem produkált. Itthon a hírszerzés vezetői, így Rajnai (Reich) Sándor és Bogye János úgy látták, hogy Róbert Lászlót nem érdemes sem más beosztásban, sem központi állományban tovább foglalkoztatni ezért 1974 májusában nyugállományba helyezték.

Belügyi önéletrajzában emlékezetes eseményként említi, hogy 1956. október 23-án fegyveresen vett részt a Magyar Rádió védelmében az oda kirendelt osztagokkal, amelyekkel hangszórós kocsin járta a Corvin-köz és a Baross utca környékét, felszólítva a felkelőket a fegyverek letételére. 1958-ban több vezető soproni pártfunkcionáriust feljelentett, mondván, hogy a nyilas párt, illetve a Volksbund tagjai voltak. Állításait azonban nem tudta bizonyítani, ezért rágalmazásért pártbüntetést kapott a KEB-től. 2008-ban hisztérikusan követelte, hogy töröljék a Magyar Újságírók Országos Szövetsége örökös tagjainak sorából a müncheni Nemzetőr rehabilitált főszerkesztőjét, Kecskési Tollas Tibort, mert 23 éves korában kirendelt csendőrtisztként egy alkalommal őrszolgálatot látott el a beregszászi zsidók bevagonírozásánál.

Róbert-Róth besúgó hangos akcióját olyan hivatásos csatlakozók támogatták, mint Kertész Péter, Hajdú János, Bartus László, Dési János, Ungvári Tamás, Várkonyi Tibor, Tamás Gáspár Miklós, Popper Péter, Pünkösti Árpád, Kőbányai János, Benedek István Gábor, Kóbor László, Iványi Gábor, Raj Tamás, Léderer Pál és mások. Ám a MÚOSZ Örökös Tagok Testülete volt olyan bölcs és higgadt, hogy a nagy ricsaj ellenére elutasította a beadványt, mivel új tényt nem tartalmazott a már korábban tárgyaltakhoz képest és az egész akciót méltatlannak minősítette.

Róbert (Róth) volt besúgó és szt-őrnagy a rendszerváltás idején a MÚOSZ elnöke, akit 1990 tavaszán az MSZMP megpróbál bejuttatni az első szabadon választott országgyűlésbe, ám Budapesten megbukik. Sebaj, 1998-ban életművéért Aranytollat kap a MÚOSZ elnökségétől, 2004-ben Táncsics Mihály-díjat, aztán Pulitzer díjat az elfogultságáról ismert kuratóriumtól.

Az esemény

Róbert-Róth, aki soha senkitől nem kért bocsánatot kártékony besúgói és hivatásos tevékenységéért, érzi, hogy eljött az ő ideje és megengedheti magának azt a gátlástalan arcátlanságot, hogy megjelenik annak a könyvnek a bemutatóján, mely többek között az ő római titkosszolgálati közreműködéséről is szól az állambiztonsági múlt feltárása során. Időpont: 2010. június 3., csütörtök, 14 óra. Helyszín: az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának aulája. Tárgy: a "Csapdában" című kötet bemutatója, tanulmányok a katolikus egyház történetéből, 1945-1989, szerkesztette: Bánkúti Gábor és Gyarmati György. A meghívó: az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára és a L'Harmattan Kiadó. Házigazda: Dr. Gyarmati György főigazgató, a kötetet bemutatja: Dr. Várszegi Asztrik OSB pannonhalmi főapát. Jelen vannak: történészek, levéltárosok, kutatók, újságírók. És mosolyogva, minden zavartság nélkül érkezik az egykori szt-tiszt, hálózati besúgó, ismerősei felé biccentve köszön, akik viszonozzák azt. "Ezt ki hívta meg?" Nincs válasz. Ha meghívták, az a baj, ha nem, az a baj. A különbség mindössze az erkölcsi relativizmus. És az őrnagy szerepet keres magának. „Okoskodom, fontoskodom, tehát vagyok.”A főapát elemző bemutatója után ő is kérdez. Kedvenc pápájának az értékelésére kíváncsi. Mintha nem erről szólna egy könyv bemutatója, de mindegy, kérdezett, szerepelt, tehát megjelent, ott volt, létezik. Zokszó nélkül. Mert jelenléte közömbös mások számára, nem oszt, nem szoroz – nincs felháborodás. És ő pontosan erre számított, s ez be is jött, az akció sikerült. Sőt, már szellőztetik a vörösbort a szomszéd helyiségben, kezdődik a fogadás. Az ügynöknek joga van a koccintáshoz is. A jövő héten tán kutatásokba is kezdhet. Csak mert felfordult a gyomruk, azért nem mennek be néhányan a fogadásra. El, mielőbb.

A vérszem

Honnan, miért kap vérszemet ma a közéletben a volt besúgó, az szt-tiszt? Mert amit nem oldott meg az elmúlt húsz évben a politikai elit, azt Orbán Viktor sem fogja: nem akarja tisztába tenni az ügynökkérdést, ezen a területen nem lesz számonkérés a közéletben, a közvéleményt formáló személyiségek körében. Marad mindenki, aki jött az átmentett állambiztonsági múlt hátán, s tovább hordozza magával a megalkuvó politika. Ilyen körülmények között pedig nincs mit egymás szemére hányniuk a pártoknak. Ha a Fidesz minisztert csinált ismét Martonyi János "Magasdi"/"Marosvásárhelyi" informátorból, közigazgatási államtitkárt Bába Iván "Gyula" titkos megbízottból, majdnem államtitkárt Szita Károly "Krakus Péter" tmb.-ből akkor bele kell törődnie, hogy ugyanezt tette az MSZP Fazakas Szabolcs "Stefán" tmb.-vel vagy Barabás Miklós "Nádházi Emil" titkos munkatárssal, s nem fog senkit sem vissza hívni Brüsszelből. Ha Orbán káderpolitikájába belefért az is, hogy az elhíresült szt-tiszt fiából államtitkár lett, az 56-os forradalmat eláruló, az MSZMP-be is belépett besúgó fiából képviselő, akkor marad a politikai elit morális romlottsága. E politikai elitet pedig továbbra sem kényszeríti semmire, még csak nyomást sem gyakorol rá a hatalomfüggő szakmai értelmiség, melynek tagjai köztisztviselők, közalkalmazottak, féltik a munkakönyvüket, tehát a közvélemény elvárásaitól távol, robotos elméleti szakemberekként művelik - "a történettudományi feltárás diszciplináris szabályait betartva" - a tanulmány gyártás tudósi rangot adó mesterségét. És marad magára egy-két őrült "zsurnaliszta" meg független magányos kutató, akinek az a rögeszméje, hogy meg kell nevezni a felelősöket, ügynököket, beszervezőiket, s a politikai parancsot kiadókat egyaránt, jogállami rendezésre van szükség kiskapuk nélkül, információs kárpótlás jár az áldozatoknak, a levéltárak kapuit pedig úgy kell kinyitni, hogy emberek be, ügynökök ki, iratok az asztalon, nyilvánosság mindenütt. Különben Róbert-Róth után legközelebb jön és elővezeti magát Kiszely István is, az egyik legtermékenyebb egyházi besúgó, aki saját családját és rokonságát is feljelentette és ő is kérdést fog intézni Várszegi Asztrikhoz. Legányi Norbert pedig forog a sírjában, ő azon kevés tisztességes főapátok egyike volt Pannonhalmán, aki megvesztegethetetlen maradt a Rákosi- és Kádár-korszakban, s aki páratlan érzékkel szűrte ki a besúgókat a növendékek közül. Kiszelynek soha egyetlen szavát sem hitte, tudta: már az sem igaz, amit kérdez. Ma már viszont az akciózókon kívül szinte senki sem kérdez, hozzászokik a közönyhöz, s hozzásimul a négyévenként cserélődő politikai szélkakasok kisded játékaihoz. És ezért van ez a szakma igazán "csapdában".

Kuruc.info