Németország még így is elképesztő teljesítményre képes, pedig nemzeti önbecsülését a sárba tiporták, és a szándékosan előidézett faji keveredés nyomai érzékelhetők immár a sportban is. Természetesen egy etnikai szempontból kevert focicsapat is érhet el kiváló eredményt – elvégre az Argentína elleni mérkőzésen remek teljesítményt nyújtó Miroslav Kloze, illetve Lukas Podolski Lengyelországban született, de nagyszerű focista például Mesut Ozil is, aki egy bevándorolt török vendégmunkás gyermeke. A német válogatott 23 tagjából 11 labdarúgó nem német származású – és mégis, ennek ellenére is micsoda nagyszerű teljesítményt nyújt ez a csapat!

Félreértés ne essék: egy faji szempontból kevert, vagy akár csupa négerekből álló együttes is kiválóan focizhat, mint azt például Ghána esete is mutatja. Azonban Ghána vagy éppen Brazília az élet más területein korántsem büszkélkedhet olyan kiváló eredményekkel, mint Németország! Hiszen a németek nem csupán a fociban, illetve más sportágakban teljesítenek kiválóan. A németek, illetve általában a germánok egészen nagyszerű eredményeket értek el a történelem folyamán a tudományban, az iparban, a művészetekben, a kultúrában, és remekül helyt álltak a háborúkban is. A német focicsapat teljesítményét valamiképpen jelképesnek érzem: a német még mindig, annak ellenére is remek, tehetséges, isteni adottságokkal megáldott nép, hogy két világháborúban mértek rá vereséget az iszonyú túlerőben lévő ellenfelei, mindkétszer megszállták, megcsonkították, nemzeti önbecsülésében megalázták. A második világháború után pedig Németország függetlenségét elveszítette, és 1945 óta teljes cionista uralom alatt áll. A németek történelmét uraik meghamisították, és igyekeztek kiölni mindenféle nemzeti érzést a háború utáni született nemzedékek szívéből. És, ami a legsúlyosabban esik a latba: a német nemzetet szoros ellenőrzés alatt tartó cionisták tudatosan erőltették a bevándorlást az országba, azzal a sanda szándékkal, hogy olyan fokú vérkeveredést sikerül előidézni, amelynek eredményeképpen végérvényesen elveszíti kiváló faji jellegzetességeit ez a nagyszerű nemzet. Németországban sok millió török és arab bevándorló él, és bizony az „egyenjogúsított” és „modern” német nők sokkal kevesebb gyermeknek adnak életet, mint a bevándorlók asszonyai. És immár a német focicsapat majdnem fele részben idegenekből áll!

De még így, legyengítve, megcsonkítva, nemzeti önbecsülésüktől megfosztva, cionista uralom alatt, idegen bevándorlókkal elárasztva is a németek még mindig képesek nagyszerű tettekre úgy a futballpályán, mint az élet más területein.

De vajon meddig? Mikor éri el a tudatosan előidézett szellemi, erkölcsi, genetikai romlás azt a pontot, ahonnét már nem lesz feltámadás?