Oroszország, Ukrajna és Törökország a jelek szerint közös biztonsági megállapodással próbálja mentesíteni a konfliktusoktól a Fekete-tengeri térséget. Tárgyalások folynak egy közös katonai-politikai szervezet felállításáról is, melynek nagy valószínűséggel a Fekete-tengeri Védelmi Szerződés lesz az elnevezése.
Érdekes módon különösen Ankara szorgalmazza a szerződés létrejöttét, melynek eredete 2003-ra megy vissza – írja az orosz lap. Ezt követően, a Nyugat-barát Viktor Juscsenko 2005-ös ukrajnai győzelme levette a napirendről a kérdést. A törökök igyekeztek időközben meggyőzni Moszkvát, hogy a szervezetet létrehozhatnák Ukrajna nélkül is, mely utóbbi a jövőben bármikor csatlakozhatna ahhoz, de az egyeztetések intenzitása csökkent.
Most viszont, hogy a Moszkva-barát Viktor Janukovics lett újra Ukrajna első embere, a terv megvalósulása elől eltűntek az akadályok. İlker Başbuğ török vezérkari főnököt júliusban az orosz fővárosba várják, ahol megszövegezik a szerződést, amit a védelmi miniszterek augusztusban alá is írhatnak – értesült a Nasa Verzija.
A két ország fegyveres erői, aránytalanságuk dacára, a térségben eléggé kiegyensúlyozottak. Törökország főként partvédelmi haditengerészeti eszközökkel rendelkezik, míg orosz részről fontos csapásmérő erőnek számít a Fekete-tengeri Flotta, mely nemsokára kiegészül a francia-beszerzésből származó Mistralokkal is. Ám a törökök erőteljes tengeralattjáró haderővel rendelkeznek ugyanitt.
Pikáns körülmény, hogy Törökország a NATO-tagja, a két másik állam viszont nem az. Ám egyelőre Brüsszel nem nyilvánított véleményt a kérdésben. Ankara abban reménykedik, hogy a NATO-t nem fogja zavarni a furcsa szövetség, hisz mind Oroszország, mind pedig Ukrajna rendszeres résztvevője a NATO keretében rendezett hadgyakorlatoknak.
Moszkva intencióját, hogy a Fekete-tengeri térségben új katonai blokkot hozzon létre, teljességgel homály fedi, állapítja meg a lap, ám elemzők úgy vélik: egy szorosabb partneri viszony Ankarával nagyobb mozgásteret ad az orosz haditengerészetnek a Földközi-tengeri vizeken. Ráadásul hozzájárul az orosz energiaszállító kapacitások nagyobb biztonságához, sőt – és ez is fontos kalkuláció – kellő ellensúlyt adhat Romániával és Bulgáriával szemben, melyek jelentős mértékben a Nyugat irányába mozdultak el az utóbbi időben. Nem is beszélve Grúziáról és a Dél-Kaukázusról.
(Nasa Verzija, Glóbusz)
