"Egyszer csak a belgák arra fognak ébredni, hogy a szövetségi állam intézményei kámforrá váltak" - mondta múlt vasárnap este a belga Bart De Wever, akinek pártja, az Új Flamand Szövetség megnyerte a választásokat.

Az ország etnikai alapú felosztása mellett kampányoló alakulat szerezte meg a 150 tagú brüsszeli szövetségi parlamentben a legtöbb helyet, szám szerint 27-et, ami az előző választásokhoz képest plusz 19 mandátumot jelent. Ez komoly előretörés, hiszen Belgiumban általános gyakorlat, hogy öt-hat párti koalíciós kormány alakul, mivel sok a parlamentbe jutó kis formáció.

A szavazatok ugyanis nemcsak párthovatartozás szerint, hanem nemzetiségi alapon is megoszlanak, így a legtöbb politikai színezet duplán képviselteti magát. Két-két szocialista, kereszténydemokrata, liberális, zöld párt létezik, külön a flamandoknak, külön a vallonoknak.

Belgium 180 éves történetében még nem volt példa arra, hogy a többségi németalföldi nyelvet beszélő flamandok és a francia ajkú, kisebbségi vallonok szétválását célul kitűző alakulat váljon a legnagyobb párttá. Helyi szinten még nagyobb az Új Flamand Szövetség előretörése, ugyanis a kettéváláspártiak Flandriában a szavazatok 30 százalékát gyűjtötték be.

Bart De Wever sikerének egyik titka, hogy kimondja azt, amit a flamandok jelentős része gondol. A politikus felfogása szerint ugyanakkor egyben maradhat az ország, de ennek az a feltétele, hogy a jelenlegi föderatív berendezkedést - amely még most is sok felhatalmazást ad a központi kormánynak - amolyan félmegoldásként konföderatív államformává kell átalakítani. Ez annyit jelentene, hogy a közös uralkodó fennhatósága alatt azonos lenne az állampolgárság, az útlevél, a nemzeti zászló és a himnusz. Minden más átkerülne a flamand és vallon régió helyi parlamentjének és kormányának hatáskörébe.

A regionális törvényhozások már így is birtokolják az oktatás, a kultúra, a közlekedés, a foglalkoztatás és lakhatás teljes területét. Konföderatív berendezkedés esetén ide kerülne az igazságszolgáltatás és az adók beszedésének, valamint elosztásának ügye is. Utóbbi azért lényeges, mert a gazdag Flandria sérelmezi, hogy az ő adójából évi 10 milliárd euróval segítik a szegény Vallóniát. Konföderáció esetén a központi kormány gyakorlatilag semmiről sem dönthetne; nem lenne más, mint "márkajelzés Belgiumon" - jegyzi meg az egyik brüsszeli lap.

Nehéz megmondani, hogy Belgium kettéválásának mekkora az esélye. Tény viszont, hogy az egy évtizede tartó kormányválságok mindegyike közelebb vitte az országot a széteséshez. Az ügynek ugyanakkor szubjektív vetülete is van. A vallonok lenézik a flamandokat, magukat a gazdag francia kultúra részeseinek tekintik, s a németalföldi nyelvet beszélő honfitársaik az ő szemükben amolyan Európa perifériájára szorult vidéki népség.

A többségi flamandok pedig nem bocsátják meg, hogy Belgium 1830-as megalakulásakor csak a francia nyelv volt a hivatalos. Ennek hátterében az állt, hogy a flamand arisztokrácia akkor még a franciát használta a társasági életben. A flamandok emellett arrogáns, pökhendi embereknek tartják a vallonokat; az érzelmi ellentét olyan mély, hogy akár ez is hozzájárulhat Belgium kettészakadásához.

A mostani képviselőházi megmérettetéssel egy időben szenátusi választásokat is tartottak Belgiumban. Itt Bart De Wever a legtöbb - 600 ezer - szavazatot gyűjtötte be. Ezzel személye megkerülhetetlen lesz a koalíciós kormányalakítási tárgyalásokon. Valószínűleg azonban nem ő kap miniszterelnöki megbízást, hanem a francia szocialisták vezére, Elio Di Rupo.

A francia szocialisták - flamand testvérpártjukkal együtt - alkotják ugyanis a képviselőházban a legnagyobb pártszövetséget. Így elképzelhető, hogy több mint három és fél évtized után Belgiumnak ismét kisebbségi - a 10,5 millió lakosból csak négymillió a vallon - kormányfője lesz. Hacsak a nemzetiségi ellentétek nem írják felül a pártpreferenciát, vagyis a vallon és flamand szocialisták egymás között sem tudnak megállapodni a kormányprogramról.

A két szocialista párt együttműködését gyengítheti a belga választójogi törvény sajátossága. A vallon régióban csak vallon, a flamand régióban csak flamand pártra lehet szavazni. Ezért aztán az egyes pártok a helyi érdekeknek akarnak megfelelni, figyelmen kívül hagyva az országos szempontokat. Ez a rendszer okozta a megelőző kormányválságot is. Brüsszel külön vegyes régiót alkot, ahol mind a vallon, mind a flamand pártokra egyaránt lehet voksolni.

A főváros azonban flamand területen fekszik, de a környező övezetben négyszázezer vallon él, akik, a szabályokat megszegve, nem hajlandóak flamand pártokra szavazni, hanem fenntartják a jogot, hogy - a fővárosi eljáráshoz hasonlóan - saját nemzetiségű pártjaikra voksoljanak. Mi után az illegitim helyzetet az előző kormány nem tudta kezelni, az akkor támadt feszültség a mostani előre hozott választáshoz vezetett. A probléma most sincs megoldva, mert a területet a flamand pártok meg szeretnék osztani, a vallonok pedig az eddig követett törvénytelen eljárást akarják legalizálni.

Több szakértő szerint Belgium kettészakadása súlyos következményekkel járna az egész Európai Unióra nézve. "Ha Belgium léte elképzelhetetlen, akkor Európa is elképzelhetetlen, mivel ha nem tudunk összeegyeztetni két közösséget és nyelvet, akkor hogyan is tehetnénk ezt meg huszonhéttel" - mondta a Libération párizsi napilapnak Geert Van Istendael flamand író.

Egy belga napilap, a Les Echos arra is emlékeztetett, hogy az Európai Unió működésének egyik alapja, hogy a gazdagabb országok pénzt fektetnek a szegényebbekbe, a flamand függetlenedési folyamat pedig ennek is ellentmondana. Továbbá az sem elképzelhetetlen, hogy a katalánok, a skótok, a walesiek és a dél-tiroliak is követnék a flamandok példáját függetlenségi törekvéseikben.

Mindennek tetejébe júliustól Belgium tölti be az Európai Unió soros elnöki posztját. Brüsszelben, az EU főhadiszállásán komolyan aggódnak, hogyan lesz képes a végletesen megosztott állam hat hónapig eligazgatni a másik 26 országot. De az ügynek van egy másik olvasata is. Az EU a mai napig nem vesz tudomást a közösségen belüli nemzetiségi feszültségekről - most azonban úgy néz ki, hogy a szembenézés elkerülhetetlen.

(HVG)