Ma dönt az augusztus 4-én távozó államfő az alkotmánybírák választásáról szóló törvény módosításáról. Ha a törvényt Sólyom László az Alkotmánybírósághoz küldi, még keresztbe tehet a Fidesznek. Bár a jelenlegi kormánypárt és a köztársasági elnök viszonya nem volt rossz, Sólyom nemrég bebizonyította: nemcsak a baloldali kabinetek által hozott törvényeket dobja vissza.

Az államfő öt éves pályafutása alatt aktívabban politizált mint elődei: vagy sokáig egyáltalán nem szólalt meg fontos témában, vagy pártosnak tűnő kijelentéseket tett. Bár szinte biztos, hogy rövidesen új államfő költözik a Sándor-palotába, Sólyom László távozása előtt még keresztül húzhatja a második Orbán-kormány számításait: ma dönt például az államfő az alkotmánybírák választásáról szóló törvényről. A köztársasági elnök vagy aláírja a törvényt, vagy visszaküldi azt megfontolásra, vagy az Alkotmánybírósághoz (Ab) küldi normakontrollra. Legtöbben talán az utóbbiban reménykednek, hiszen több civil szervezet - például a Transparency International és a K-Monitor - szerint is komolyan aggályos a szabályozás. A törvény Ab-hez küldése Sólyom eddigi tevékenységét ismerve nem lenne meglepő. Sokáig úgy tűnt ugyan, hogy az államfő csak a baloldali kormányokkal "packázik", ám a múlt héten kiderült: a jobboldalt sem kíméli. Épp egy hete küldte vissza a Háznak megfontolásra a kormánytisztviselők jogállásáról szóló törvényt.

Mivel azonban a 2005-ben megválasztott Sólyom szinte csak a Gyurcsány- és a Bajnai-kormányok idején tevékenykedett, az ő törvényeiket dobta rendre vissza. Elődeihez képest különösen aktívnak bizonyult: hivatalba lépése óta 16 alkalommal fordult az Alkotmánybírósághoz, illetve 25-ször küldte vissza újratárgyalásra a parlamentnek az általa politikailag kifogásolt jogszabályokat. 2007-ben alkotmányos aggályokat fogalmazott meg a gyűlöletbeszédet szankcionáló jogszabály módosításával kapcsolatban, majd a következő évi módosítással szemben is, amely az etnikai, faji, vallási csoporttal szembeni gyalázkodás büntethetőségét vette volna be a Btk.-ba. 2009 elején nem írta alá, és véleményezésre megküldte az Alkotmánybíróságnak a hozzátartozók közötti erőszak miatt alkalmazható távoltartásról szóló törvényt. Sólyom László a polgári törvénykönyv hatálya léptetése miatt is Ab-hoz fordult. A taláros testület minden esetben hasonlóképp foglalt állást, mint az államfő. A testület az elmúlt négy évben 23 törvényt semmisített meg részben vagy teljesen: ezek közé tartozik az ingatlanadó, a családi pótlék adó alá vonása vagy a bejegyezett élettársi kapcsolatról szóló törvény, de a Ptk.-t sem engedték hatályba lépni. Sólyom László egyszer jogértelmezést is kért az Ab-tól. Összesítve ezzel a teljesítményével többször állta törvények útját egymaga, mint elődei 15 év alatt. Sokakat meglepett viszont az államfő azzal, hogy aláírta a holokauszttagadás szankcionálásáról szóló - azóta már módosított - törvényt. Az alkotmányosan aggályosnak tartott szabályozást Sólyom valószínűleg csak a választási kampány közelsége miatt engedte át.

Az államfő munkásságát ugyanis többen támadták, s egy kampányban hozott rossz lépés csak újabb támadási felületet adott volna a köztársasági elnöknek, aki egy decemberi interjújában úgymond bejelentkezett az államfői posztért. Pedig megválasztásakor nem csinált titkot abból, hogy nem akar népszerű lenni. Egyik 2005-ös interjújában azt mondta: "Majd megszólalok, ha én érzem kötelességemnek. Nemcsak a pártoktól leszek független, hanem a közvéleménytől is." Ezzel összhangban az államfő sokszor a parlamenti pártokkal szemben, egyeztetés nélkül próbálta átvinni akaratát - váltakozó sikerrel. Jó példa a kudarcokra a főbíróválasztás ügye. A Legfelsőbb Bíróság elnökét csak ötödszörre sikerült megválasztania a Háznak. Több esetben sem járt sikerrel az ombudsmanjelölése, a legfőbb ügyész esetében első jelöltje, Horányi Miklós sem kapta meg a szükséges támogatást a parlamentben. Igaz, ez utóbbi posztokat végül sikerült betölteni. Elődeitől eltérő véleményt alakított ki a kitüntetések ügyében is, jó példa erre Horn Gyula esete, akitől a miniszterelnöki előterjesztés ellenére megtagadta az elismerést, vagy éppen az, hogy 2006. március 15-én nem fogott kezet az egyik kitüntetettel. Nem volt ott abban az évben, októberben az 56-os forradalom központi emlékművének avatásán, illetve - erdélyi programja miatt - a 2007. március 15-i Kossuth téri zászlófelvonástól is távol maradt, szakítva a szokásokkal.

De nemcsak tettei, az államfő megnyilatkozásai is többször voltak megosztóak. Az őszödi beszéd 2006 szeptember 17-i kiszivárgása után Sólyom László többször is morális válságról beszélt. Politikai utalása már 2008 februárban egyértelmű volt a Fidesz javára a márciusi népszavazásról is, melyet a vizit díj, a kórházi napidíj és a tandíj ügyében rendeztek. Nemcsak ezen véleményének adott hangot, hanem például 2009-ben a Gyurcsány Ferenc - Bajnai Gordon kormányfőcsere idején azt is tudatta, hogy előrehozott választás lenne az ország érdeke. De még tavaly decemberben is - egy Heti Válasznak adott interjújában - azt mondta, hogy "jobban járt volna az ország, ha akkor (Gyurcsány Ferenc miniszterelnök lemondásakor - a szerk.) az előrehozott választások mellett dönt a parlamenti többség". Többször beszélt arról is, hogy a választások időpontját a lehető legkorábbi időpontra írja ki, mert ez az ország érdeke. Ettől függetlenül Bajnaival mintha jobb viszonyt ápolt volna, mint Gyurcsánnyal. Ugyanígy sietett egyébként az új parlament alakuló ülésének összehívásával. A választások éjszakáján azt közölte: az eredmény egyértelmű, a győztes párt példátlanul erős felhatalmazást kapott; az ország érdeke, hogy az új kormány is minél gyorsabban munkához láthasson.

A választások után nem sokkal azt is bejelentette, hogy a kétharmados többséget szerző párt vezetőjét, Orbán Viktort kéri fel miniszterelnöknek. De többször úgy tűnt, hogy az államfő már a választások előtt Orbánék győzelmére számított, s ennek hangot is adott. 2009 szeptemberében például arról szólt Sindey-ben, hogy beszélt Orbánnal, s a választások után újranyitják az ottani főkonzulátust, ha azt a Bajnai-kormány bezárná.

Furcsa viszont, hogy a szélsőségek erősödése ellenére Sólyom László sokáig hallgatott. A Magyar Gárdával kapcsolatban a köztársasági elnök például egészen a 2007. decemberi tatárszentgyörgyi rendezvényig nem szólalt meg, és akkor is csak a kisebbségi ombudsman levelére válaszolva fejtette ki, hogy a rendezvény romaellenes volt. Nem beszélt határozottan a 2008-ban erőszakba torkolló melegfelvonulásról sem, bár a közjogi méltóságoknak a miniszterelnök által kezdeményezett találkozóján részt vett. A romagyilkosságok ügyében is sokáig hallgatott az államfő, ám végül ebben az ügyben is megtörte önön csendjét, igaz, sokak szerint túl későn. A támadások ugyanis 2008 nyarán kezdődtek, ám Sólyom csak 2009 augusztusában szólalt meg az ügyben, a kilencedik támadásnál. Ekkor magához is kérette a kormányfőt és a rendőri vezetőket. A találkozó után azt mondta: a romák megvédése becsületbeli ügy, Magyarország a roma állampolgárai mellett áll. Úgy fogalmazott: robbanásig feszült a helyzet a romagyilkosságok miatt. A kislétai támadás életben maradt áldozatát, egy 13 éves kislányt - a gyermek édesanyja meghalt - meg is látogatta a kórházban.

A korábbi hosszú hallgatás után már feltűnő volt, hogy az új parlament alakuló ülésén már igen komolyan odamondott Sólyom a szélsőjobbnak, pontosabban a Jobbiknak, amelyről azelőtt sohasem beszélt. "Nem engedhető meg, hogy az Országgyűlésben gyűlöletre uszítson bárki" - jelentette ki az államfő, megjegyezve: a mentelmi jog nem védheti azt a képviselőt, aki ezt a bűncselekményt elköveti. Úgy vélte, azzal foglalja el Magyarország helyét a demokráciában, ha megfékezi a szélsőségesek erőszakosságát és propagandáját. A köztársasági elnök a másik újonnan a parlamentbe jutott pártról, az LMP-ről is ejtett néhány szót. Szerinte fontos változás, hogy olyan párt jutott a parlamentbe, amelyiknek a környezetvédelem és a fenntartható fejlődés a legfontosabb elvei között van.

Az egykori alkotmánybírósági elnök - augusztus 4-én lejáró államfői pályafutása során talán utoljára(?) - ezen kijelentéseivel ismét borzolta egy kissé a pártok és a közvélemény idegeit, s elődeitől eltérően pártpolitikai megnyilatkozást tett.

Megosztó személyiség

Több politológus is megosztó személyiségnek tartja Sólyom Lászlót. Ennek egyik oka - mondta lapunknak korábban Kiszelly Zoltán politológus -, hogy Sólymot a baloldaliak jobboldaliként kezelik, míg a jobboldaliak sem érzik teljesen magukénak. Kiszelly arra is figyelmeztetett, hogy - például az előrehozott választások ügyében - az államfő akarva-akaratlan a Fidesz álláspontjához közeledett. Sólyommal egyébként nagy probléma, hogy nem politikusnak látja magát, ám mégis úgy viselkedik - mondta a politológus, aki szerint amúgy semmi sem tiltja az államfőnek, hogy politikai nyilatkozatokat tegyen. Erre öt éves pályafutása alatt többször is volt példa.

Hasonló véleményen volt egyébként a lapunknak korábban szintén nyilatkozó Juhász Attila, a Politicial Capital igazgatóhelyettese is: szerinte sem tilos az elnöknek politikai nyilatkozatot tenni. Jelezte ugyanakkor, hogy nem véletlen, hogy Sólyomnak konfliktusai vannak a pártokkal, s ő az eddigi legnépszerűtlenebb elnök. Juhász megjegyezte: a korábbi államfőktől eltérően Sólyom újfajta szerepfelfogást követ, amelybe beleférnek ezek a nyilatkozatok. A megszólalások miatt ugyanakkor a választók őt is pártpolitikusként kezelik, ami nem tett jót a köztársasági elnöki intézménynek, s csökkenthette az abba vetett bizalmat.

A számok is azt támasztják alá, hogy Sólyom a legnépszerűtlenebb államfő. A Szonda Ipsos erre vonatkozó felmérései szerint Sólyom népszerűségindexe 2009-re 50 pont alá csökkent, igaz, még ezzel az eredménnyel is ő volt a legnépszerűbb politikus. Pedig az államfő 2005 augusztusában még 67 pontos népszerűségnek örvendett. Megítélése egészen 2006 tavaszáig 60 pont fölött maradt, majd ekkor csökkenni kezdett, és év végére 50 alá esett. Rokonszenv indexe 2007-ben végig a 46 és az 50 pont között mozgott, majd tavaly tavasszal ismét 50 felé kapaszkodott. Ezt követően újra visszaesett népszerűsége, amely idén márciusban 42 ponttal érte el mélypontját. Bár ma is ő vezeti a politikusok népszerűségi listáját, novembertől mostanáig egyetlen hónap kivételével 47 pontot teljesített. Ez messze elmarad elődeiétől. Göncz Árpád - második ciklusában, 1995 és 2000 között - jellemzően 70 és 80 közötti pontszámokat kapott, de Mádl Ferencnek is - 2000 és 2005 között - 60-65 között voltak a mutatói.

Néhány érdekes nyilatkozat

• "A miniszterelnök folyamatosan kitér az alapkérdés tisztázása elől. Nem ismeri el, hogy megengedhetetlen eszközöket használt annak érdekében, hogy a hatalmat megtartsa, és azután fogjon hozzá az állami pénzügyek rendbetételéhez." (2006. október 1., televíziós beszéd)
• "Nincsen közjogi lehetőségem arra, hogy új választást írjak ki, hogy lemondassam a miniszterelnököt. Aláírtam hozomra a Gyurcsány-csomagot, mint az első lépést, hogy induljon meg valami. Ehhez képest, ami megindult, az elszomorító." (2007. július)
• "Mindenki biztos benne, hogy itt többről van szó, mint a 300 forintról, és éppen ezért a nép döntésének a jelentősége is túl fog mutatni azon, hogy 2009-től meg kell-e szüntetni a vizitdíjat vagy sem." (2008. február, InfoRádió)
• "A válságból való kilábaláshoz erős, egyértelmű felhatalmazással rendelkező kormányra van szükség." (2008. december, Heti Válasz)
• "Vajon felrázta-e az egész társadalmat, hogy néhány év alatt mintaországból sereghajtók lettünk?" (2009. január, újévi beszéd)
• "Ma már olyan a helyzet, hogy csak egy előrehozott parlamenti választás adhat esélyt arra, hogy egy stabil, széles körű felhatalmazással rendelkező kormány tud felállni." (2009. március, MTV)