Hiába tett ezúttal többet a győzelemért, mint Uruguay ellen, az ötlettelen francia válogatott Abidal két hibájából 2-0-ra kikapott Mexikótól, így elsősorban már nem rajta múlik, hogy az előző vb-ezüstérmeseként szégyenszemre kiesik-e a csoportkör után.
A csoport, 2. forduló:
Franciaország - Mexikó 0-2 (0-0)
Polokwane, Peter Mokaba Stadion, 35 ezer néző
vezette: Halil al-Gamdi (szaúdi)
Mexikó: Perez - Osorio, Moreno, Rodriguez, Salcido - Juarez (Hernández, 55.), Márquez, Torrado - Dos Santos, Franco (Blanco, 62.), Vela (Barrera, 31.)
Franciaország: Lloris - Sagna, Abidal, Gallas, Evra - Toulalan, Diaby - Malouda, Ribéry, Govou (Valbuena, 69.) - Anelka (Gignac, a szünetben)
gól: Hernández (64.), Blanco (78., 11-esből)
sárga lap: Franco (4.), Juarez (48.), Moreno (49.), Rodriguez (82.), illetve Toulalan (45.), Abidal (78.)
Két nagyravágyó, ám a vb-t visszafogottan kezdő válogatott próbálta utolérni a négypontos Uruguayt az A csoport csütörtök esti mérkőzésén. A mexikóiak nyilatkozataiak alapján a szerény vb-múlt ellenére is nagy menetelést terveznek, és bár a franciáknál az agyonkritizált Domenech kapitánytól már senki sem vár mesteri húzásokat, a játékosállomány azért őket is kötelezné egy jobb vb-eredményre.
Ennek megfelelően az első forduló biztonsági futballjától eltérően egyértelműen győzelemre játszó válogatottakat látthattunk, a dél-afrikai átlagot messze meghaladó iramban lüktetett a játék az első félidőben, melynek elején a mexikóiak játszottak veszéylesebben: előbb Dos Santos - igaz, lesről - lőtte telibe a kapufát, majd Vela durrantott hasonló helyről a klasszikus fölé-mellé kombinációban.
Kisvártatva kiderült, ezúttal a franciáknál sem csupán az összeállításban lehet tetten érni a támadó szándékot, Anelka azonban hozta a szokásos válogatott formáját, így helyzet sem lett a lehetőségből.
A kékmezesekknél ezúttal is a Chelsea támadója volt az egyetlen csatár, mögötte azonban a Govou, Ribéry és a némi nyomásra eredeti posztjára visszakerült Malouda építette a támadásokat, ami elég is volt a sok pontos passzhoz és a mezőnyfölényhez, a kapuig mégis a mexikóiak jutottak el gyakrabban. Előbb Franco forgatta meg védőjét, és tüzelt nem sokkal a keresztléc fölé, majd Llorisnak kellett kibokszolnia a labdát a kamikezeként bevetődő Barrera elől, a 39. percben pedig Dos Santos fordult kapura Evra mellett, és suhintott a bal sarok mellé.
Domenech a szünetben Anelka-Gignac cserével próbálta megolajozni a csikorgó gépezetet, de ez sem vitt érdemi változást a franciák játékába. A kreativitásnak inkább Márquezék adták tanújelét egy mindekit becsapó szabadrúgás-variációval, ám Abidal lekapcsolta Barrera beadását.
A 54. percben Malouda unta meg, hogy a franciák még mindig nem találták el kaput, és balkötőből megkínálta Pérezt, majd két percre rá Ribéry ugyanarról a helyről megismételte ugyanazt, némileg laposabb kiadásban.
Javier Aguirre nem akart belenyugodni a védekezünk-kontrázunk szereposztásba, a begőzölt (Maloudát játékon kívül megfenyítő) középpályás, Juárez helyére behozta a csatár Hernándezt, majd Franco helyett Blancót is bedobta a mexikói kapitány.
És - bár minden ilyen flottul menne! - a 64. percben meg is szerezte a vezetést Mexikó: Hernández kezdett hatalmas sprintbe egy mexikói labdazserzés után, futás közben értesítette a tervéről Márquezt, aki a lehető legjobb ütemben löbbölte a labdát a cserecsatár elé, és mivel a francia védők a lesre állítással voltak elfoglalva - Abidal ragadt be centiméterekkel - Hernández tízméteres körzetben senkitől sem zavartatva cselezhette ki a kapust, és guríthatott a hálóba.
A góltól csak kétségbeesettebbé váltak a franciák, leleményesebbé nem, Mexikó viszont szárnyakat kapott. Barrera rakétaként robbant be a francia büntetőterületre, egy csellel elhúzott Abidal mellett, aki csak felvágni tudta. A tizenegyeshez Blanco állt oda, és bár Ribéry mindent elkövetett, hogy kizökkentse őt, a veterán játékos 37 évének minden határozottságával vágta be a labdát a jobb alsó sarokba.
A franciák az utolsó tíz percben sem tudtak igazi helyzetet kialakítani, így a sokkal lelkesebb mexikóiak teljesen megérdemelten győzték le az előző vb-ezüstérmesét.
A csoportot négy ponttal vezető, és a harmadik fordulóban egymással találkozó Uruguaynak és Mexikónak így elég egy döntetlent játszania ahhoz, hogy mindketten biztosan bejussanak a nyolcaddöntőbe, a francákat pedig elbúcsúztassák a tornától.
(origo)
