Most már hivatalosan is a 2010-es világbajnokság a legunalmasabb a labdarúgás történetében. A statisztikák kimutatták, hogy az csoportkör első fordulójában még soha nem esett ilyen kevés találat az elmúlt nyolcvan évben. Legutoljára az 1986-os mexikói vb-n volt ilyen kevés gól, de akkor az első tizenhat mérkőzés után héttel többször volt középkezdés mint jelenleg.

Nem feltétlenül attól jó egy mérkőzés, hogy sokszor eredményesek a csatárok. Vegyük például a szerdai Svájc-Spanyolország összecsapást, ahol mindössze egy találat született, mégis végig pörgős, izgalmas játék folyt.

A téli időjárás és a fagy ellenére a dél-afrikai drukkerek megpróbálnak karneváli hangulatot teremteni a mérkőzéseken, de ez sem hozza tűzbe a csapatokat. Tény, hogy minden összecsapáson harsog a vuvuzela, ami több játékos szerint is idegesítő, de ez nem lehet magyarázat a góltalanságra.

Akkor mi lehet az oka a kiábrándító eredményeknek?

Többen is a Jabulanira, a világbajnokság hivatalos labdájára mutogatnak. Az angol válogatott edzője, Fabio Capello azt mondta, hogy ez a legrosszabb labda, amit valaha látott. Nem túl sok jót nyilatkozott Wayne Rooney sem, aki úgy jellemezte a játékszert, hogy rémálom. A kapusok és a mezőnyjátékosok szerint is kiszámíthatatlan.

Úgy látszik a német labdarúgóknak előnyt jelent a Jabulani, ugyanis a Bundesligában ezt a labdát használták az elmúlt szezonban. Ez meg is látszott a németek teljesítményén, hiszen eddig ők rúgták a legtöbb gólt. A Nationalelf négyet is berámolt az ausztráloknak az első körben.

A volt angol főnök Sven-Goran Eriksson, aki most már az elefántcsontparti válogatottat irányítja arra kérte a Nemzetközi Labdarúgó Szövetséget (FIFA), hogy vizsgálják ki a Jabulanit. De az irányító testület és a labdagyártó szerint nincs semmi baj vele csak meg kell szokni.

Szakértők szerint nem a Jabulani a hibás, hanem a túl hosszú és fárasztó európai szezon. A vb-n szereplő legtöbb játékos az "öreg kontinens" valamelyik élklubbjában játszik szinte megállás nélkül. A legjobb példa erre az, hogy azok a válogatottak, melyek tagjai nem az öt nagy bajnokságban lépnek fel hétről-hétre, jobban teljesítenek mint a nagyok. Itt főleg Dél-Koreára, Japánra, Kamerunra vagy a brazilokat megszorongató Észak-Koreára kell gondolni.

Azonban még túl korai lenne leírni a világbajnokságot az első hét után, mert a statisztika az nem más, mint egyszerű számolgatás.
(bbc.co.uk)