Bár a német kormányzó pártok egy profi politikust jelöltek a június 30-i államfőválasztásra, egy karizmatikus egykori NDK-s ellenzéki felbukkanása belekavart a képbe. Joachim Gaucknak még Angela Merkel kancellár pártjában is vannak hívei, a sajtó nagy része is támogatja, így a formalitásnak tűnő választás izgalmas meccsé alakult.
Ha a pártpolitika nem lenne olyan fontos, Angela Merkel német kancellár talán szívesen látná a független Joachim Gauckot a következő német államfőként - írja a Süddeutsche Zeitung. Lehet valami ebben a véleményben. Gauck ugyanúgy az egykori NDK-ból származik, ahogy Merkel. Gauck lelkész, Merkel pedig egy lelkész lánya. Gauck 70. születésnapján pedig Merkel az ünnepeltet méltatva azt mondta, "néhány dologban kötődnek egymáshoz, ilyen például az állandó szabadság vágya". Gauck azonban nem a kormánypártok jelöltje, hanem az ellenzéké.
Május végén azonnali hatállyal lemondott tisztségéről Horst Köhler német államfő. A politikus Afganisztánnal kapcsolatos, vitatott kijelentése miatt döntött így. Nem sokkal a bejelentés előtt a kancellár és a külügyminiszter is megpróbálta lebeszélni Köhlert a távozásról, de nem jártak sikerrel. Az államfői tisztséget azóta ideiglenesen a Bundesrat elnöke tölti be. A német államfő a legmagasabb közjogi tisztség Németországban, de - hasonlóan Magyarországhoz - az elnöknek főleg reprezentatív szerepe van, hivatali ideje öt évig tart. (Az előzményekről további részleteket itt olvashat.)
Horst Köhler államfő sokakat meglepő lemondása után először Ursula von der Leyen munkaügyi miniszter számított favoritnak. Angela Merkel, valamint a koalíciós partner szabad demokrata párt elnöke, Guido Westerwelle és a Merkel által vezetett CDU-val szövetséges keresztényszocialisták elnöke, Horst Seehofer viszont Christian Wulff alsó-szászországi miniszterelnököt szemelte ki. A papírforma alapján sima út vezethetne számára az elnöki hivatalba, a képbe azonban bezavart Joachim Gauck.
Karizmatikus versus politikus jelölt
A pártonkívüli Joachim Gauck neve közismert Németországban, ő volt az NDK-s állambiztonsági szolgálat, a Stasi múltjának feltárására létrehozott archívum első vezetője. (Vezetője után az intézményt éveken át Gauck-hivatalnak hívták, a 2000-ben bekövetkezett vezetőváltás után keresztelte át a sajtó Birthler-hivatalra). Gauck 1940-ben született Rostockban, apját 1951-ben állítólagos kémkedés miatt szibériai munkatáborba küldték. Gauck később azt mondta, ez irányította a politika felé.
Eredetileg újságíró akart lenni, de nem volt tagja az FDJ-nek, a párt ifjúsági mozgalmának, ezért nem vették fel germanisztika szakra. Gauck ehelyett teológiát tanult, és később lelkészként dolgozott. A rendszerváltás idején az Új Fórum nevű polgári mozgalom egyik alapítója, majd képviselője volt.
A karizmatikus Gauck jó retorikai képességekkel rendelkezik. Lendületesen vitatkozik, kedvenc témái a társadalmi felelősség és bátorság. Államfői jelölésének sok támogatója van a német sajtóban, mellette állt ki a tekintélyes Spiegel és a Bild nevű bulvárlap is. Szerintük Gauckhoz képest Christian Wulff olyan, mint egy "tulajdonságok nélküli ember".
Míg Gauck színes, karakteres emberként jelenik meg a német médiában, Wulff pártpolitikusként tűnik fel. Az általános vélekedés szerint gyakorlott közéleti szereplőként valószínűleg nem fog súlyos hibákat elkövetni, ha elfoglalja az államfői széket, de az is valószínű, hogy személye nem lesz túlságosan lelkesítő.
Wulff 1959-ben született Osnabrückben. A szülei válása után az anyjával maradt, és akkor is gondozta, amikor anyján elhatalmasodott a sclerosis multiplex betegség. Már diákként politizált, és meg is maradt ezen a pályán. Kétszer - 1994-ben és 1998-ban - elveszítette az alsó-szászországi választásokat, mindkét alkalommal Gerhard Schröder későbbi kancellár ellen. Végül 2003-ban nyert Schröder utódja ellen, azóta ő a tartomány miniszterelnöke.
Nincs biankó csekk Wulffnak
Az ellenzéki pártok közül a szociáldemokraták és a zöldek Gauckot támogatják, a baloldali Balpárt (Linke) viszont nem állt mögé. Az ő jelöltjük az 1936-ban Nürnbergben született Lukrezia "Luc" Jochimsen, a volt Hessische Rundfunk főszerkesztője. A Balpárt, amely részben az NDK állampárt utódjából áll, ma is ragaszkodik a baloldali világképéhez. "Gauck támogatásával viszont a párt megmutatta volna, hogy a párt megérkezett a Német Szövetségi Köztársaságba, a német újraegyesülésbe" - írja a Frankfurter Allgemeine Zeitung.
A Stern magazinban megjelent Forsa közvélemény-kutatás legújabb felmérése szerint a németek 42 százaléka választaná Joachim Gauckot, 32 százaléka Christian Wulffot, utóbbinak azonban papíron biztos a többsége az államfőválasztó gyűlésen.
Az 1244 fős gyűlés a Bundestag tagjaiból, valamint a szövetségi tartományok képviselőiből áll, és egyetlen feladata az államfő választása. A gyűlésben 650 hellyel magabiztos a kormánypárti többség. Több kereszténydemokrata és liberális képviselő rokonszenvez azonban Gauckkal, többségük az egykori Kelet-Németországból származik.
"Wulff nem kapott biankó csekket" - mondta Holger Zastrow, a liberálisok szászországi elnöke a Welt am Sonntag című lapnak. Stefan Mappus, a kereszténydemokrata baden-württembergi miniszterelnök pedig úgy jellemezte Gauckot, hogy egy "bizalomgerjesztő és intelligens ember komoly érdemekkel". Jörg Schönbohm kereszténydemokrata politikus azt a kérdést tette fel a Spiegelben: "miért nem egyezett meg Gauckról a polgári tábor a szociáldemokrata párttal?".
Így az egyébként politikai formaságnak számító államfőválasztás ezúttal izgalmakat tartogat. Ha az első választási fordulóban egy párt jelöltje sem szerzi meg az abszolút többséget, a következő fordulóban elegendő az egyszerű többség. Gauck maga nem akart részt venni a spekulációkban. "Realista vagyok, és tudok számolni is" - mondta első sajtótájékoztatóján.
(origo)
