Bár hivatalos közlést nem láthattunk, a budapesti gyógyfürdők felett diszponáló Zrt. vezetősége információnk szerint kilátásba helyezte, hogy augusztus hó végével bezárja a történelmi hagyományokkal bíró, túlzás nélkül nemzeti kincsnek számító Csillaghegyi Strandfürdőt. A jelenség drámai és egyben nem példa nélkül való: csak szűkebb élőhelyemen, a gyönyörű Óbuda-Békásmegyeren három fürdőt vagy strandot fenyeget ilyen vagy olyan mértékben a (lepusztulás, lepusztítás utáni) bezárás, majd félelmeink szerint a terület privatizációja.
A szóban forgó csillaghegyi intézményhez nem csak egy 19 hektáros, részben műemlékvédelmi érintettséggel bíró, berendezett őspark tartozik, hanem öt gyógyvízforrás is! A vizek palackozásának jogát részben már kiszervezték, pedig az itteni folyékony arany minősége a széles körben nem publikált vizsgálatok szerint országos viszonylatban is a legjobbak közé tartozik. A palackozást mégis fontosnak tartották bérbe adni, miközben a nagyvilágban szó szerint háborúk dúlnak a vízért.
Végiggondolva a terület körüli állapotokat, óhatatlanul felmerül, hogy nem tudatosan idézik-e elő a deprimált helyzetet. Hogy lehet az, hogy egy átlagos fürdőbelépő 1700 forint úgy, hogy 20 éve lényegében semmilyen fejlesztése nem áldoztak, s eközben a helyi polgárok semmiféle kedvezményben részesülnek? Utánajártam: Esztergomban 900 forint a belépő, az esztergomi lakosoknak 450 forint. Ami pedig még inkább meglepő: azon gyermekek számára, akik ott sportolnak, a havi belépő mindössze 1000 Ft! Hogy ennek mi az oka? A helyiek szerint egy ilyen intézménynek nem kell feltétlenül nyereségesnek lenni. Sopronban, Egerben és Harkányban pedig még a luxusfürdőkbe is kedvezménnyel mehetnek be helyi lakosok.
Ezért méltatlan a helyzete annak a csillaghegyi fürdőnek, amelyen olimpikonok sorát nevelték ki a ma is mostoha körülmények között dolgozó helyi edzők, amelyen nem véletlenül már a római korban is fürdőt emeltek, s amelyre a bejutásért a látogatók annak idején szó szerint versenyeztek.
A recept látható: megfelelő háttér felépítésével kiválóan hasznosítható. Csakhogy az általam szorgalmasan körbejárt politikusoktól váltig azt hallom, hogy a fürdő csak úgy tartható meg a helyiek számára, ha a hozzá tartozó több hektáros területből leszakítanak és eladnak valamennyit… Ezzel pont a fürdő komparatív, stratégiai előnyét szüntetnék meg, mi szerint a jövőben a parkot megnyithassuk a köz számára, tömegsportbázissá válhasson, és hosszú távon is megóvjuk, magyar kézben.
Ehhez képest mit látunk? Miközben a magyarországi beruházásoknál folyamatosan vadásznak a vízforrásokra, számos „ingatlanfejlesztés” mögött ez áll, addig a csillaghegyi fürdőt bűnös tudatlanságból vagy tudatosan leépítik, az üzemeltető százmilliós iparűzési adóhátralékot mutat fel, de eközben Budapesten 7 milliárdért szerel fel beléptető-rendszert, majd tervezi ezt elvinni éppen most a szóban forgó strandról, a felszerelés után pár hónappal!
Felmerül a politikum egészének érintettsége is: a Fővárosi Közgyűlés elfogadta azt az üzleti tervet, mely a bezárásra is kitér, annak ellenére, hogy az óbudai önkormányzattal aláírt szerződés értelmében 2011-ig az uszodarész „érinthetetlen”, mivel ennek burkolata a kerületé. Ugyanez a veszély, a részleges privatizáció vagy leépítés fenyegetheti a Vízművek strandját, a Pünkösdfürdői strandot de a szintén nemzeti kincsként ismert Dagály fürdőt is.
A Jobbik álláspontja szerint vizeink, kincseink minden esetben elidegeníthetetlenek, ahogy ez minden civilizált országban tapasztalható, még válság idején is, továbbá kincseink alkotmányos védelmet érdemelnek. Leegyszerűsítve: egyetlen rögöt, egyetlen kortyot nem adunk senkinek abból, ami a magyarság történelmi öröksége. Valljuk, hogy a mai politikumnak sincs joga elidegeníteni ezt – mi inkább az utódainkra hagynánk értékeinket.
Végiggondolva a terület körüli állapotokat, óhatatlanul felmerül, hogy nem tudatosan idézik-e elő a deprimált helyzetet. Hogy lehet az, hogy egy átlagos fürdőbelépő 1700 forint úgy, hogy 20 éve lényegében semmilyen fejlesztése nem áldoztak, s eközben a helyi polgárok semmiféle kedvezményben részesülnek? Utánajártam: Esztergomban 900 forint a belépő, az esztergomi lakosoknak 450 forint. Ami pedig még inkább meglepő: azon gyermekek számára, akik ott sportolnak, a havi belépő mindössze 1000 Ft! Hogy ennek mi az oka? A helyiek szerint egy ilyen intézménynek nem kell feltétlenül nyereségesnek lenni. Sopronban, Egerben és Harkányban pedig még a luxusfürdőkbe is kedvezménnyel mehetnek be helyi lakosok.
Ezért méltatlan a helyzete annak a csillaghegyi fürdőnek, amelyen olimpikonok sorát nevelték ki a ma is mostoha körülmények között dolgozó helyi edzők, amelyen nem véletlenül már a római korban is fürdőt emeltek, s amelyre a bejutásért a látogatók annak idején szó szerint versenyeztek.
A recept látható: megfelelő háttér felépítésével kiválóan hasznosítható. Csakhogy az általam szorgalmasan körbejárt politikusoktól váltig azt hallom, hogy a fürdő csak úgy tartható meg a helyiek számára, ha a hozzá tartozó több hektáros területből leszakítanak és eladnak valamennyit… Ezzel pont a fürdő komparatív, stratégiai előnyét szüntetnék meg, mi szerint a jövőben a parkot megnyithassuk a köz számára, tömegsportbázissá válhasson, és hosszú távon is megóvjuk, magyar kézben.
Ehhez képest mit látunk? Miközben a magyarországi beruházásoknál folyamatosan vadásznak a vízforrásokra, számos „ingatlanfejlesztés” mögött ez áll, addig a csillaghegyi fürdőt bűnös tudatlanságból vagy tudatosan leépítik, az üzemeltető százmilliós iparűzési adóhátralékot mutat fel, de eközben Budapesten 7 milliárdért szerel fel beléptető-rendszert, majd tervezi ezt elvinni éppen most a szóban forgó strandról, a felszerelés után pár hónappal!
Felmerül a politikum egészének érintettsége is: a Fővárosi Közgyűlés elfogadta azt az üzleti tervet, mely a bezárásra is kitér, annak ellenére, hogy az óbudai önkormányzattal aláírt szerződés értelmében 2011-ig az uszodarész „érinthetetlen”, mivel ennek burkolata a kerületé. Ugyanez a veszély, a részleges privatizáció vagy leépítés fenyegetheti a Vízművek strandját, a Pünkösdfürdői strandot de a szintén nemzeti kincsként ismert Dagály fürdőt is.
A Jobbik álláspontja szerint vizeink, kincseink minden esetben elidegeníthetetlenek, ahogy ez minden civilizált országban tapasztalható, még válság idején is, továbbá kincseink alkotmányos védelmet érdemelnek. Leegyszerűsítve: egyetlen rögöt, egyetlen kortyot nem adunk senkinek abból, ami a magyarság történelmi öröksége. Valljuk, hogy a mai politikumnak sincs joga elidegeníteni ezt – mi inkább az utódainkra hagynánk értékeinket.
Z. Kárpát Dániel
országgyűlési képviselő, a Jobbik EU és Fogyasztóvédelmi kabinetének elnöke
országgyűlési képviselő, a Jobbik EU és Fogyasztóvédelmi kabinetének elnöke
