Új, elővigyázatossági hitelmegállapodást kötne a kormány a Nemzetközi Valutalappal (IMF) 2011-re – nyilatkozta Szapáry György, a miniszterelnök főtanácsadója. Dőlttel pedig a mi véleményünk.Orbán Viktor személyes gazdaságpolitikai tanácsadója elmondta: az a terv, hogy a jelenlegi, október végéig érvényes megállapodást két hónappal meghosszabbítják, majd 2011-re kötnének egy elővigyázatossági hitel szerződést. „Ez azt jelenti, hogy nincs szándéka a kormánynak lehívni a pénzt, mert fizetőképes, de egy ilyen megállapodás erősítené a piacok bizalmát, ami megjelenhet alacsonyabb kockázati felárakban, azaz a magyar állam olcsóbban juthatna kölcsönhöz a külföldi piacokon” – mondta Szapáry György.
Megjegyezte, hogy az államnak a jelenlegi keretből sincs szándéka több pénzt lehívni, a hosszabbítást azzal indokolta, hogy „ne legyen két hónapos lyuk” a mostani és a 2011-re kötendő elővigyázatossági megállapodás között.
Az elővigyázatossági hitelt – amelyről még nem kezdték meg a tárgyalásokat – várhatóan a jelenlegi megállapodáshoz hasonló feltételek és kamatok mellett biztosítja a nemzetközi szervezet, azaz a kamatrabszolgaságot - hungarikumként - egy kéthónapos szerződéssel erősítené meg az új ország régi kormánya. Igaz, ettől függetlenül továbbra is kötve maradna a kormány keze, hisz az ész nélkül felvett hitelek ma már minden 10 forintból nyolcat visznek el azoknak a "piacoknak", amelyek bizalmát most erősíteni kívánjuk.
Szapáry György hangsúlyozta, hogy a feltételek között az IMF azokat a lépéseket támogatja, amelyek a hosszú távú növekedést szolgálják, nem magyarázva meg azt, hogy amennyiben ez tényleg így van, akkor miért megyünk lefele a lejtőn húsz éve egyfolytában.
A bankadót érintő kérdésre a miniszterelnöki tanácsadó megerősítette, hogy a tervezett 200 milliárd forintból a bankokra mintegy 130 milliárd jutna. A szakember nem tart attól, hogy a pluszteher miatt egyes bankok kivonulnak Magyarországról, mert mint mondta, a pénzintézeteket hosszú távú érdekek vezérelik, amikor letelepednek egy országban, a magyar piac pedig a jövőben bizonyára növekedni fog, és továbbra is jelentős nyereséggel kecsegtet. Ez a mondat viszont igazán aggodalomra ad okot. Mitől növekedne tovább a magyar piac, az a tér, amelyben a világon talán legmagasabb az egy főre jutó pénzintézetek száma? A másik kérdés, hogy biztosan jó-e az nekünk, ha olyan gazdasági környezet alakul ki, amelyben a bankoknak a nyeresége növekedik, nem elfeledve azt, hogy a világgazdasági válság idején is nyereséget könyveltek el maguknak a legnagyobb nemzetközi pénzintézetek. Azaz, akár egy újabb magyar válság is lehet piacnövelő tényező, kérdés, hogy valóban ez kell a magyar népnek?
Az államháztartási hiányt illetően Szapáry György elmondta: a gazdasági akciótervben bejelentett lépésekkel a hiány az eredetileg tervezett 3,8 százalékos szintre csökkenthető. „Ez elkötelezettség”– közölte, ami azért is fura, mert kormányalakítás idején még arról szóltak a hírek, hogy a magasabb hiány elfogadását próbálják elérni a gyarmatosítóknál.
Megjegyezte, hogy ha nem történne kiigazítás, akkor a hiány 5 százalék körül lenne, mert a bevételek alacsonyabbak a tervezettnél, a kiadások pedig nagyobbak, túlköltekezés volt az előző kormány idején. A túlköltekezésre példaként említette, hogy a költségvetési intézmények kiadásaiban, a munkanélküliségi segélyben, az Út a munkához programban, a MÁV és BKV működési kiadásai terén vannak túlfutások. A túlköltekezés pedig úgy látszik végképp beette magát a különböző, ám egy gyökerű kormányok érvkészletébe, a szocialisták szerint túl sokat fogyasztottunk, Orbán tanácsadója szerint túlköltekeztünk, ám az itt felsorolt területek közül pont a cigányok felzárkóztatására és a különböző szociális pótlékok címén elpazarolt milliárdok, a privatizáció égisze alatt kiesett elképesztő nagyságú vagyonbevételek, a felső tízezer offshoreozása maradt ki, hogy csak a leginkább szembetűnő tényezőket említsem.
A tanácsadó mondatai jól tükrözik az új kormány gazdaságfilozófiai alaptételét: kicsit lazítani a szíjon, de a rendszer hibáit még csak ne is említsük. Az államadósság és annak kamatai megfojtják a magyar gazdaságot, ez alaptétel, ám mégis, valamilyen érthetetlen oknál fogva egyik kormány sem kezd neki a hitelszerződések felülvizsgálatának. Azoknak a hitelszerződéseknek melyek megkötéséről a magyar nép mégcsak nem is értesült, maximum utólag, és akkor is a fejlődésünk zálogaként lett beharangozva, a kétkedőket pedig a faisztanácistatrappista kategóriába sorolták. Akárcsak a privatizáció esetében, amikor a fejlődésünk záloga az aranytojást tojó tyúkok eladása volt - párhuzamosan a hitelfelvételekkel, ami önmagában egy paradoxon - a magyar vállalatok érdekében felszólalok hamar kiestek a politikai közbeszédből. Talán nincs még a Földön egy ilyen ilyen ország, ahol ennyire szembemenne saját népnek az érdekével a mindenkori kormány, csak azért, hogy "visszaszerezze" a nemzetközi piac bizalmát, azaz a gyarmatosítók parancsait teljesítse.
Nem lenne egyszerűbb keményen beszólni, hogy elég, nem fizetjük tovább? Nem lenne jobb kiborítani a bilit, megnézni, hogy a '89 előtt felvett hiteleket hányszor fizettük már vissza és erre hivatkozva felrúgni mindent? Tudom, a nemzetközi közvélemény, meg minden... Ám kétlem, hogy ma, a világméretű recesszió idején lenne támogatása a nemzetközi kormány olyan jellegű törekvéseinek, mint a Haider ellen bevezetett embargó vagy hasonlók. Ráadásul, a nemzetközi piac "bizalmának" elvesztésével végre kényszer lenne rajtunk, hogy saját termékeinket fogyasszuk és mi állítsuk elő magunknak azokat.
Azt viszont aláírom: egy ilyen lépést azért is nehéz megtenni, mert maga a Barátok közt népe fordulna szembe a kormánnyal, nálunk pedig a civil ellenállás legkeményebb formája a félpályás útlezárás. Ez viszont tényleg szomorú.
(MTI, FH nyomán Geyer)
