Az alábbi, a mai Magyar Hírlapban megjelent, kitűnő, átfogó jellegű cikke összefoglalja a (természetesen) cigányok által elkövetett zsilip- és egyéb lopásokat.

Jó pár olyan esetről ad számot, amelyről eddig hallgatott a magyarországi sajtó.

A nagy víz és a tolvajok

Nincs ok és indok, ami elfogadhatóvá tenné azt, ha valaki az árvízi védelem berendezéseit lopja el. Emberek életét, vagyonát veszélyeztetve ezzel. Márpedig ez történt Szolnokon.

Ezen a szivattyútelepen történt a zárlopás. Egyetlen nyitott cső is elegendő lett volna ahhoz, hogy elöntse a Tisza a környéket

Monoton zúgással dolgozik a gép az alcsi szivattyútelepen. Két technikus ügyködik a berendezések körül, így árvíz idején éjjel-nappal idekint vannak. Az idősebb gépész készségesen elmagyarázza, mennyire fontos szerepük van az efféle rendszereknek a Tisza és a Holt-Tisza közötti kapcsolatban, azaz a víz átemelésében és a vízszint kiegyenlítésében. A gát innenső oldalán, mélyen a magáradt Tisza szintje alatt álldogálunk, néha nagyobb csobbanás hallatszik a csövek torkolata felől.

„Valamilyen nagyobb hal volt – mondja az idősebb gépész. – A szivattyú természetesen azokat is átemeli. A kívülálló egyébként el sem hiszi, mekkora vízmennyiséget képes átereszteni a két negyvenes cső, ha nem szabályoznánk a víz útját, és csak úgy hagynánk, hogy kifolyjon, hamar elöntené a környéket.”

Sok szivattyútelep dolgozik a Tisza szolnoki szakaszán, de az alcsiról hallani mostanában a legtöbbet. Itt lopták el nemrég az egyik cső tolózárját, amelyik az egész rendszer talán legfontosabb alkatrésze. Most újra a helyén van a zár, ezúttal azonban már lehegesztették a peremén levő csavaranyákat a vízügy szakemberei. Mert sohasem lehet tudni…

„Ha a gát túlsó oldalán megemelkedik a Tisza szintje, akkor a gravitáció erejével is át tud jönni a víz – magyarázza az egyik gépész – és ki is törne persze a hiányzó zár helyén. Elöntötte volna a környéket, Szolnok kertvárosi részét.”

Amikor a lopás történt, még nem volt olyan magas a Tisza szintje.

A gátőr és a vízügy emberei idegen alakokat láttak a szivattyútelep körül, meg egy autót. Ezek akkor kereket oldottak, a szolnoki rend­őrkapitányság azonban a kocsi színe és típusa alapján megkezdte a nyomozást.

„Szajol községbe vezettek a szálak – mondja Balog László törzszászlós, a település kmb-s rendőre. – Megtaláltuk az autót, s megtudtuk azt is, ki, illetve kik használták a kérdéses időpontban a kocsit. Innen aztán a bűnügyes kollégák eljutottak ahhoz a szolnoki rokonhoz is, akinél elrejtette a tolózárat a feltételezett elkövető.”

A nyomozás részleteiről nem árul el többet a rendőrség, bár Balog törzszászlós szavaiból érezni, hogy itt valamilyen fineszes megoldásra is szükség volt ahhoz, hogy kiderüljön az igazság. No meg a Krok nevű rendőrkutya részvételére a munkában, akinek most csak annyi dolga volt Balog László oldalán, hogy álljon és nézzen, de ettől azért megcsendesedett a feltételezett elkövető hőbörgő rokonsága. (Kuruc.info: [népes / hőbörgő] rokonság: a polkorrekt újságírás kulcsszava akkor, amikor a cigányt nem nevezhetik néven. Ha valakinek bármi kétsége lett volna az elkövetők származásával kapcsolatban...)

„Előzetes letartóztatásban van a tettes, s ha részlegesen is, de beismeri a bűncselekményt – magyarázza Rigó István alezredes, a szolnoki rendőrkapitányság bűnügyi osztályvezetője. – Beszéltem vele, s kiderült, hogy csak a megszerezhető zsákmány lebegett a szeme előtt, csak a fém érdekelte, a veszély, amit a lopással okozott, eszébe sem jutott.”

Rigó István szerint nemigen történnek fosztogatások árvíz idején a kapitányság illetékességi területén, a rendőrség persze minden esetben fokozottan védi ilyenkor az értékeket. Czinege László ezredes, a kapitányság vezetője csak egy kiugró árvízi esetre emlékszik, arra, amikor valaki zsákokat lopott a védelmi készletből Tiszabőn, tíz évvel ezelőtt. Akkor – a köznyelv kifejezése szerint – statáriális módon ítélkezett a tettes felett a bíróság. Jelen esetben erre nem volt lehetőség, tekintettel arra, hogy a zár ellopásának idején még csak első fokú készültség volt érvényben, az ügyészség nem alkalmazott semmilyen minősítő fokozatot sem az eset kapcsán. Hozzá kell tenni, hogy ami a készültségi szinteket illeti, itt nemcsak napról napra, de óráról órára is változhat a helyzet a Tisza szeszélyeinek megfelelően. Ami most lopás, rövidesen közveszélyokozás lehet. Ám így is egytől öt évig terjedhet az a börtönbüntetés, amit a tettes, illetve segítői kaphatnak.

A szolnoki rendőrök természetesen nem mondják, és nem is mondhatják ki, hogy az elkövetők romák voltak. Nekik a tolvaj az tolvaj, legyen bárki s jöjjön bárhonnan. Azt persze sejteni lehet, hogy a védelmüket vállaló ügyvédek és a jogvédők a cigányok nagy szegénységére, meg a megélhetési bűnözés bocsánatos voltára hivatkoznak majd a bíróságon. Függetlenül attól, hogy elfogadja-e valaki a megélhetési bűnözés fogalmát vagy sem, ez az eset nem egy tyúklopás volt. A tolózár műszaki berendezés, körülbelül 800 ezer forintot ér, s ezen kívül 250 ezer forint rongálási kárt is okoztak a tettesek a szivattyútelepen. Információink szerint elvitték a telep kerítését és kerítéskapuját is.

„Felkészült emberekről lehet szó – mondják a gépészek. – Tudni kellett, hogy milyen szerszámokra és eszközökre lesz szükségük a zár leszereléséhez. Ami egyébként is nagy munka. Amit jól mutat az is, hogy a visszahelyezéséhez szinte egy teljes napra volt szükség.”

A zár úgy száz kilogramm súlyú lehet. Összesen. Található benne egy hatalmas réztányér, ez önmagában ötven-hatvan kiló. Ezt az egészet persze nem alkatrészként, hanem vasként és színesfémként értékesíthették volna a tettesek. A következményekkel nem gondoltak, mint ahogy a fém- és színesfémtolvajok általában. Rigó István alezredes azt a tiszajenői esetet hozza fel példaként, amikor a tolvajok ellopták a helyi hidroglóbusz visszatápláló csöveit, s ezzel a falu jelentős időre víz nélkül maradt. Nyilván a tettesek családjai is, de ez nem számított.

Az alcsi szivattyútelepen új transzformátort látni a fönn a villanyoszlopon. Lent pedig számos jelét annak, hogy az előzőt ellopták valamikor. Állítólag nem sokat vacakolnak ilyenkor a tolvajok, kötelet dobnak a transzformátorra, s autóval lerántják. Most a telepen a legfőbb értéket egyébként az az alumíniumból készült lakókonténer jelentené, ami a gépészek ideiglenes szállása. De hát ez sincs itt folyton, meg a szivattyú hatalmas elektromotorja sem, amelyben tekintélyes réztekercselés található, márpedig ez a fémtolvajok csemegéje.

Az illetékes vízügyi igazgatóság, a Kötivízig többek között úgy védekezik a fémtolvajok ellen, hogy mozgathatóvá, azaz mobilissá tesz bizonyos alkatrészeket, alkotóelemeket, berendezéseket. Azaz nem tartja kinn állandóan a szivattyúit, hanem csak akkor viszi őket a helyszínre, amikor szükség van rájuk. Ahogy az alcsi telep esetében is teszi. Más berendezéseket pedig mozgásérzékelőkkel, riasztókkal szerel fel, a zagyvai szivattyútelepen pedig este, munka után gondosan lehegesztik a nagy vasajtót a vízügy szakemberei, s másnap reggel, amikor újra jönnek, akkor sarokcsiszolóval kivágják. És ez így megy nap-nap után. Nemcsak az a következménye mindennek, hogy az alkatrészek, gépek, alkotóelemek állandó mozgatása és szállítása tetemes többletköltséget jelent a vízügynek, de az is, hogy így sok helyen ősrégi technológiával kénytelenek dolgozni a szakemberek a 21. századi helyett.

„Volt például egy elektromos, távvezérléses szivattyúnk, amelyet az állandó lopások miatt leszereltünk, s most egy negyvenéves dízelgép dolgozik helyette, amely mellett mindig ott kell lenni, s természetesen külön emberek szükségesek az őrzéséhez is – magyarázza Horváth Béla, a Kötivízig műszaki igazgatóhelyettese. – A tolvajok mindent lopnak, ami fémből készült. Ez évente csaknem tíz-harmincöt millió forintos kárt okoz a vízügynek, az esetek utáni átalakításokra pedig kettő-öt millió forintot költünk évente.” Azt már nem is igen számolják, hogy mennyi üzemanyagba kerül a mobilitás. Azaz annak a dízelszivattyúnak a kiszállítása például, amelyet a tolvajok miatt nem lehet kinn hagyni a folyónál, és sokszor lánctalpassal viszik a helyszínre. Úgy számítják, hogy egy-egy ilyen akció – egy gép kiszállítása, állandó őrzése, visszaszállítása, satöbbi – plusz százezer forintot követel. Horváth Béla szerint 2006-ban igazán súlyos veszélyt az a zsiliplopás jelentett, amely a Tápió bal parti részén történt. Épp árvíz volt, és a kiemelt zsilip helyén lyukas lett a gát, ami elöntéssel fenyegette Jászboldogházát. Hamar észrevették a lopást, ez mentette meg a falut.

Mi kell ide? – kérdezi a laikus, de nincs egyértelmű válasz. Oktatás, iskola? Sok-sok munkahely és felzárkóztatási programok? Vagy még több őr, biztonsági szolgálat és riasztóberendezés? Kiúttalan bújócska ez a lehetséges feleletek között. A szolnoki rendőrök mindenesetre ott kezdenék, hogy ne húzódjanak évekig a büntetőperek. Az alcsi tolvaj is kapja meg a büntetését, mielőtt elfelejtené milyen is a szivattyúzár.

1. keretes anyag: Ellopták a zsilipet, elszabadult a patak

Pünkösdvasárnap ellopták a Fekete-víz nevű patak fém zsiliptábláit. Ennek következtében félméteres víz öntötte el a Kisszentmárton-Mailáthpusztára vezető utat. Miután zsákfaluról van szó, az áradás ezzel el is vágta egy időre a külvilágtól a települést. A medréből kiszabadult patak elborított két-három hektárnyi erdőt és értékes szántóföldi területet is.

2. keretes anyag: Betörők a Vöröskereszt raktárában

Megdöbbentő bűncselekmény történt nemrég, árvíz idején Gönyű községben. Tolvajok feltörték s kifosztották azt a raktárat, amelyben a helyi Vöröskereszt Bőny falunak szánt segélyszállítmányát tárolták. A bűnözők élelmiszert és ruházati cikkeket vittek el.

„Visszaélni a bajba jutott emberek többszörös kiszolgáltatottságával, és megkárosítani őket, ez az egyik legundorítóbb bűncselekmény – mondta a Magyar Hírlapnak Muraközi László, Bőny polgármestere. – Az efféle a bűncselekményeket nem lehet megmagyarázni, nem lehet rájuk húzni a szegénységbűnözés felmentő fogalmát. Én amúgy sem fogadom el ezt a kategóriát, amely mérhetetlenül megalázó és sértő a valóban szegény emberekre nézve. Magam is nagy szegénységben nőttem föl, de a családunk sohasem nyúlt más tulajdonához. Ami Gönyűben történt, az az ország morális züllésének legmélyebb pontja.”

A polgármester hozzátette, az árvízi védekezés idején több esetben is idegen és gyanús alakokra lettek figyelmesek a Bőnyben járőröző polgárőrök. Hajnali kettő és három óra között bukkantak látszólag céltalanul őgyelgő fiatalemberek csoportjaira a faluban. Addig senki sem látta őket a településen, a gátakon pedig főként nem. Azt sem tudni, honnan érkeztek. A jelenségből azonban nem nehéz kikövetkeztetni, hogy egyes bűnözői körök milyen lehetőségeket fedeztek fel mások kiszolgáltatottságában, s igyekeztek végigportyázni Bőnyt és a falu árvíz sújtotta környékét is.
(Kuruc.info)